Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja
Leonyid Szaveljevics se szereti a gyerekeket. Én ültettem el a fejében az ilyen gondolatokat. Úgy egyáltalán, mindent tőlem hallott, amit mond. És nemcsak Leonyid Szaveljevics van így. Mindegyik boldog, ha átveheti legalább a gondolataim töredékét. Ezt már nevetségesnek is találom. Például tegnap elrohan hozzám Olejnyikov, és azt mondja, hogy teljesen belegabalyodott az élet kérdéseibe. Adtam neki valamiféle tanácsokat és el- bocsájtottam. Boldoggá téve és a legjobb hangulatban távozott. Az emberek támaszt látnak bennem, ismételgetik a szavaimat, ámulva nézik a tetteimet, de fizetni nem akarnak. Ostoba emberek! Hozzatok egy kis pénzt, és meglátjátok, hogy milyen boldog leszek. 6 Most Alekszandr Ivanovicsról12 mondok néhány szót. Fecsegő' és hazárdjátékos. De amit értékelek benne, az az, hogy alázatos velem szemben. Éjjel-nappal mellettem virraszt, és csak a célzásaimat lesi, amelyekből parancsot olvashat ki. Csak célzást kell tennem valamire, és száguld, mint a szélvész, hogy valóra váltsa az akaratomat. így aztán vettem neki egy pár teniszcipó't és azt mondtam, hogy: „Nesze, hordd!” És képzeljék, hordja is! Kinevetik, amikor bemegy a Goszizdatba, és azt mondják egymásnak, hogy pénzért jött. Konsztantyin Ignatyevics Drovackij13 az asztal alá bújik. Ezt átvitt értelemben mondom. Alekszandr Ivanovics legjobban a makarónit szereti. Mindig prézlivel eszi, egyszerre majdnem egy kilót, de az is lehet, hogy sokkal többet. Hányingerem van, mondja, miután megette, és lefekszik a díványra. Néha visszajön a makaróni. Húst nem eszik és nem szereti a nőiket. Illetve néha szereti őket. Azt hiszem, hogy nagyon is gyakran szereti őket. De nem az én zsánereim azok a nők, akiket szeret, ezért vehetjük úgy, hogy nem is nők. Ha én mondok valamit, akkor az úgy van. Senkinek sem ajánlom, hogy velem vitatkozzék, úgyis hülyét csinálok belőle, mert mindenkit legyőzök a vitában. Meg nem is nektek való, hogy összemérjétek velem az erőtöket. Sokkal különbek is megpróbálták már. Es mindet kétvállra fektettem. Hiába néz úgy ki, hogy még beszélni se tudok, meg sem lehet állítani, ha egyszer belelendülök. Egyszer rákezdtem Lipavszkijéknál és nagyon belelendültem. Annyit beszéltem, hogy mindenki teljesen paff lett. Aztán elmentem Zabolockijhoz és ott is annyit beszéltem, hogy mindenki paff lett. Aztán elmentem Svarcékhoz és ott is mindenki paff lett. Aztán hazamentem és még otthon is beszéltem egy fél éjszakát. 30-as évek 377
