Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja
Szeretek enni, és értek is hozzá. Engem savanyú dolgokkal nem lehet megetetni. Néha még egy étterembe is bemegyek és megnézem, hogy milyen ennivaló van náluk. És ki nem állom, ha nem számolnak ezzel a tulajdonságommal. Most áttérek Leonyid Szaveljevics Lipavszkijra7. Nem átallotta a szemembe mondani, hogy havonta tíz gondolatot költ. Először is, hazudik. Nem tizet, hanem kevesebbet. Másodszor pedig, én többet költők. Nem számoltam, hogy havonta hányat, de nála biztos többet... Csak én, mondjuk, nem nyomom mindenki képébe, hogy ugye, milyen kolosszális eszem van. Nekem minden adottságom megvan hozzá, hogy nagynak tartsam magam. Különben annak is tartom. így aztán sérelmes és fájdalmas is az ész, a jövőbelátás és tehetség tekintetében alattam állók közt lennem, anélkül, hogy érezném felém áradni az engem megillető tiszteletüket. Miért, miért vagyok különb mindenkinél? 3 Most már mindent értek: arról van szó, hogy Leonyid Szaveljevics német. Még a szokásai is németek. Nézzék csak, hogyan eszik! Tiszta német, és slussz. Még a lábán is látszik, hogy az. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy kitűnő a megfigyelőképességem és nagyon szellemes vagyok. Például, ha fognánk és egymás mellé állítanánk a járdán Leonyid Sza- veljevet, Julij Berzint8 és Wolf Erliliet9, akkor elmondhatnánk róluk, hogy az egyik kicsi, a másik pici. Szerintem ez így szellemes, mivel mértékkel van benne irónia. Leonyid Szaveljevics pedig akkor is német. Ha találkozunk, feltétlenül megmondom neki. Nem tartom magam különösebben okosnak, de mégis el kell mondanom, hogy én vagyok a legokosabb. Lehet, hogy a Marson van nálam okosabb, de a Földön nem ismerek ilyent. Azt mondják, ugyebár, hogy Olejnyikov10 nagyon okos. Szerintem viszont, lehet, hogy okos, de nem annyira. Például felfedezte, hogy kilencest kapunk, ha megfordítjuk a hatost. De szerintem ez nem túl okos dolog. Leonyid Szaveljevicsnek teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy az ész jelenti az ember rangját. És ha nincs esze, akkor rangja sincs. Jakov Szemjonovics11 ellentmond Leonyid Szaveljevicsnek, és azt állítja, hogy az ész az ember gyengeségét jelenti. Szerintem ez paradoxon. Hogy jelentene gyengeséget? Egyáltalán nem jelenti. Inkább az ember erejét jelenti. Én ezt így gondolom. Gyakran összejövünk Leonyid Szaveljevicsnél, hogy erről beszéljünk. Ha vita támad, mindig én győzök. Magam sem tudom, hogy miért. Valahogy mindenki bámulattal néz rám. Mindent bámulatra méltónak tartanak, amit csinálok. Pedig mégcsak nem is töröm magam. Minden magától sikerül. Egyszer azt mondta Zabolockij, hogy mozgatom a szférákat magam körül. Biztos viccelt. Ilyesmi mégcsak eszembe sem jutott. 375
