Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja
- Semmiképpen sem engedem meg! Natasa ezt mondja:- Csak ezt a papírt hadd temessem el! Az őr pedig ezt mondja:- Jobb, ha nem is kéred! Elásta Natasa a papírt az utcán, a kis zokniját odatette, ahol elásta, és hazament. Hazaér, az apja pedig már otthon van és a fémgolyós kis asztali biliárdon játszik egymagában. Natasa elcsodálkozott, de nem szólt semmit, hanem bement a szobájába, hogy nőjjön. Nőtt, növekedett, és négy év múlva felnőtt kisasszony lett belőle. A papája pedig megöregedett és meggörnyedt. De a díványra dőlnek és nevetnek, amikor eszükbe jut, hogy hogyan nézték egymást halottnak. Néha húsz percet is nevetnek. A szomszédok pedig rögtön felöltöztek és elmentek a moziba, amikor meghallották a nevetésüket. Egyszer pedig úgy elmentek, hogy többet haza sem jöttek. Azt hiszem, autó ütötte el őket. 1936. szeptember 1. (ELHATÁROZTAM, HOGY SZÉTNYÜSTÖLÖK EGY TÁRSASÁGOT...) 1 Egyszer bemegyek a Goszizdatba1, és találkozom Jevgenyij Svarccal2, aki rosszul, de valamilyen igénnyel volt öltözve, mint mindig. Ahogy meglátott, elkezdett ékelődni, de szerencsétlenül, mint ugyancsak mindig. Az én élceim sokkal szerencsésebbek voltak, és szellemi tekintetben hamar kétvállra fektettem Svarcot. Körülöttünk mindenki irigyelte a szellemiségemet, de nem léptek fel ellenem, mert szó szerint fuldokoltak a röhögéstől. Különösen Nyina Vlagyimi- rovna Gernyet3 fuldoklóit, és David Jefimics Rahmilovics4 is, aki a jobb hangzás végett Juzsinnak hívja magát. Svarc, látván, hogy hozzám képest gyengén muzsikál, egyre alább adta a színvonalat, és a végén ocsmány káromkodással leszedte rólam a keresztvizet és kijelentette, hogy Tifliszben mindenki ismeri Zabolockijt5, engem viszont alig. Erre elfutott a méreg és azt mondtam, hogy sokkal történelmibb vagyok, mint, ő és Zabolockij, és egy fényes korszak fűződik majd a nevemhez, őket viszont hamar elfelejtik. Amikor Svarc megérezte, hogy milyen nagy és egyetemes jelentőségű vagyok, szép lassan elkezdett remegni és meghívott magához ebédre. 2 Elhatároztam, hogy szétnyüstölök egy társaságot, és most azt teszem. Va- lentyina Jefimovnával6 kezdem. Ez a csöppet sem házias teremtés meghív bennünket, és étel helyett savanyú dolgokkal traktál bennünket az asztalnál. 374
