Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Bratka László: Az orosz abszurd legnagyobb alakja
részletekben vannak nem okos sajátságok is. Felosztottam és nevet adtam nekik. És a sajátságaiktól függően a világ részei okosak és nem okosak voltak. És voltak olyan részei a világnak, amelyek tudtak gondolkozni. És ezek a részek más részekre és rám néztek. És minden rész hasonlított egymásra, és én hasonlítottam rájuk. És beszélgettem ezekkel a részekkel. Ezt mondtam: a rész villámcsapása. A részek ezt mondták: az idő' nyalábja. Ezt mondtam: én is része vagyok a három kanyarnak. A részek ezt válaszolták: mi viszont kis pontok vagyunk. És egyszercsak már nem láttam őket, aztán pedig a többi részt sem láttam. És megijedtem, hogy összedől a világ. De ekkor megértettem, hogy nem külön-külön látom a részleteket, hanem egyszerre látom mindet. Először azt hittem, hogy ez a SEMMI. De aztán megértettem, hogy ez a világ, az pedig, amit azelőtt láttam, nem a világ volt. És mindig tudtam, hogy mi az a világ, de most már azt sem tudom, hogy mit láttam azelőtt. És amikor a részek elvesztek, akkor az okos sajátságaik megszűntek okosak lenni, és a nem okos sajátságaik megszűntek nem okosak lenni. És az egész világ megszűnt okos és nem okos lenni. De csak akkor értettem meg, hogy a világot láttam, amikor már nem láttam. Megijedtem, mert azt gondoltam, hogy összedőlt a világ. De amikor ezt gondoltam, rájöttem, hogy nem gondolnám ezt, ha valóban összedőlt volna. És néztem, a világot keresvén, de nem találtam. Aztán pedig nézni sem volt hová. Ekkor megértettem, hogy amíg volt hová nézni, addig a világ volt körülöttem. Most pedig már nincs világ. Csak én vagyok. Aztán pedig megértettem, hogy én is világ vagyok. De a világ - az nem én vagyok. Bár ugyanakkor világ vagyok. De a világ nem én vagyok. De világ vagyok! De a világ nem én vagyok. De világ vagyok. De a világ nem én vagyok. De világ vagyok. És többet semmit sem gondoltam. 1930 HATALOM Ezt mondta Faol: „Vaktában követünk el bűnt és teszünk jót. Egyszer biciklin ment egy ügyvéd, és hirtelen eltűnt, amikor a Kazáni Székesegyházhoz ért. Tudta-e ez az ügyvéd, hogy rosszat cselekszik, vagy jót tesz ezzel? Vagy itt van, hogy bundát vett egy színész, és így alighanem jót tett azzal az öregasszonnyal, aki szorultságában eladta a bundát, viszont egy másik öregasszonnyal, mégpedig a tulajdon anyjával - aki nála lakott és az előszobában aludt, ahol a színész a bundát tartotta - minden valószínűség szerint rosszat cselekedett, mivel olyan kibírhatatlan formalin- és naftalinszagot árasztott a 367
