Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4.szám - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: Nyelv: Oxigénpalack a hátamon
Pina-kürt harsog perdül combjaid dobja riadó jajdul meghalunk Sok helyütt kifejtettem már nézetemet a szexualitásról. Beszéltem a kiherélt tollú magyar írókról, akik ódzkodnak, hogy nagykorúan, a valósághoz illőn, méltóan magukhoz, az olvasóikat becsülve írjanak meg szerelmi jeleneteket. Kimondani mindent, de leírni: soha! - figyelmeztetett rá később Vas Pista. így leértékelték nemcsak a magyar nyelv csodálatos kifejezőkészségét, hanem olvasóik nagykorúságát is lebecsülték, ezzel leértékelődött írásaik mondanivalója is. Erről már többször írtam, nem akarok most külön polémiába keveredni, ha valakit érdekel, olvassa el: A szexualitás nyelve a magyar irodalomban (Az 1995-ös Csokonai Tanulmányi Napok anyaga) című kötetet. Abban az én írásom: A szexualitás nyelve: a test és a szerelem nyelve. Vagy a legutóbbi kötetem bevezetőjében azt, amit saját „irodalmi illetlenségemről” írtam. Továbbá, az 1982-ben a Magvető Kiadónál megjelent Hegyi Béla: Alkotó időszakok című beszélgetéseit és esszégyűjteményét. Igen, meg kell tanulni nagykorúan játszani. De ehhez szükségeltetik a játékszabályok ismerete, s azoknak a betartása is. A szexualitás nyelvének, amely a test és a szerelem nyelve: titkos kódjai vannak. A szexualitás nyelve bonyolult, de a szerelemhez nélkülözhetetlen és elsajátítható kommunikáció. Figyelem és idő kell ahhoz, hogy egy másik ember, a partner is figyelmet és időt szenteljen nekünk. Megkell tanulnunk nemcsak anyanyelvűnkön, hanem a test nyelvén is beszélni, meg kell tanulnunk szexuálul. Nemcsak szexizni egymással, hanem a test párbeszédében hallgatni is egymás jeleire. A csend látására, annak meghallgatására. A szerelem vágy: vágy a párbeszédre. Ahol nincs vágy, ott nincs párbeszéd, ott eluralkodik a közömbösség. Azért sokasodnak el a pszichiátriai praxisok, hiányfoglalkozás lett a szexológus, egyre növekszik az elválások száma. Meg sem ismerik egymást, s máris szétmennek, meg sem próbálják a közös nyelv, a test, s ezáltal a szellem és a lélek nyelvének összekötő, magányt oszlató hídját kiépíteni egymáshoz. így újabb és újabb párhajszába verik magukat, egyre nagyobb csalódással. Mert a szerelemhez nemcsak két ember szükségeltetik, hanem a szexualitás, a test nyelvének a bírása is. Ez pedig nem a bölcsőben, már az anyaméhben kezdődik. Rá kell jönnünk egyszer, hogy a szexualitás nemcsak a nemiszervek körüli vidéken zajlik, hanem az egész emberben. Ha anyanyelvűnkön sem tudjuk közölni a kiválasztottal két ember közös életében az egyik legfontosabbat, akkor hogyan lennénk képesek a test nyelvének a használatára?- A kötet egyik jegyzetében kifakad az ocsmány beszéd, a közönségesség, a pornográfia ellen. Hogyan tudta elkerülni a versekkel kapcsolatban a pornográfia vádját? Egyáltalán hol húzódik a határ az erotikus és a pornográf irodalom között?- Sehogysem tudtam elkerülni. Nem is nagyon törekedtem rá. Vádoltak, támadtak, kigúnyoltak, megmosolyogtak még sokszor a barátok is. Én szerelmes verseket írtam és kész! Új nyelven, másként igyekeztem megfogalmazni a szerelmet. Pornográf irodalom nincs is, csak rosszul megírt művek és mocskos szájú és hallású emberek vannak. Az úgynevezett „pornográfia” éppen úgy 333
