Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Valuch Tibor: A népi mozgalomról
rúság; Illyés Gyula: Puszták népe; Erdei Ferenc: Parasztok; Futóhomok; Darvas József: A legnagyobb magyar falu. A műfajon belüli kisebb-nagyobb eltérésektől és az egyes művek értékelésének különbségeitől eltekintve megállapítható, hogy valamennyinek közös vonása az, hogy szerzőik „társadalmi tényeket ábrázoltak szépírói eszközökkel és hangvétellel. (...) A hitelességet az egyéni élmény szavatolta. Az okiratok és a statisztikák adatainál fontosabb volt az, amit a figyelő' szem észrevett, a tudományos elemzésnél és következtetésnél az, amit az értelem, szív és társadalmi felelősség diktált. (...) Az indíték erkölcsi volt, rádöbbenteni a közvéleményt a tarthatatlan állapotokra. Az írókat a könyörtelen valóságtisztelet jellemezte, nem szépítettek, nem mentegettek, a felismert tényeket a maguk nyers valóságában ábrázolták és nem voltak tekintettel a hatalmon lévők érzékenységére”.20 Az ekkor megjelent szociográfiák között a műfaj sajátosságainak megfelelően sokféle megközelítési módot lehet találni, ami a téma jellegétől és az alkotói beállítottságtól egyaránt függött. ,A szociográfiai, publicisztikai, szépírói megközelítések és lírai elemek arányai döntik el, hogy e munkákat inkább az elbeszélő próza vagy a szociográfia, esetleg a politikai irodalom termékei közé soroljuk. A Puszták népe például, mint szépirodalmi alkotás is a magyar elbeszélő próza remekei közé tartozik, a Viharsarok, A tardi helyzet és a Futóhomok az irodalmi szociográfia legjellegzetesebb alkotásai, a Néma forradalom meg inkább a szociográfia és a publicisztika határ- területére helyezhető.”26 A szociográfiák sikerének oka azon túl, hogy szinte mindegyik jól megírt és irodalmi értékű munka volt, abban rejlett, hogy új kommunikációs csatornát nyitottak a társadalom számára, amelyen keresztül olyan információk áramlottak, amikhez a korabeli közvélemény nem tudott hozzáférni. 1938 után - bár még jelentek meg szociografikus indíttatású munkák (Darvas József: Egy parasztcsalád története; Veres Péter: Falusi Krónika) - a szociográfia elveszti integráló és ideológiaformáló szerepét. Helyébe a népi mozgalom alkotóinak többségénél a politikai-történeti esszé és a publicisztika lépett. Noha a népi írókhoz és az általuk képviselt értékeket követendőnek tartó írókhoz jelentős szépirodalmi alkotások kötődnek, a későbbi évtizedek során is meglehetősen gyakori volt, hogy egy-egy esszé vagy szociográfia kapcsán került a népi kör vagy egy-egy alkotója az érdeklődés középpontjába. IV. Az idő sodrában - a népiség történetének egyes kérdései A népi mozgalom története négy nagyobb korszakra osztható, ezeken belül természetesen számos kisebb időszak különíthető el. A periodizáció alapja a népi írói csoport és a hatalom közötti viszony. Az első időszak a húszas-harmincas évek fordulójától a háború végéig terjed. Ez a kialakulás és az elfogadottá válás periódusa, amelyben a fennálló hatalommal szemben alapvetően ellenzéki a viszony. Ekkorra esik a Márciusi Front demokratikus ellenzéki platformteremtésének kísérlete, a Nemzeti Parasztpárt megalapítása, az 1943-as kiútkereső Szárszói-konferencia. De ide datálható a népi-urbánus ellentétek és viták kialakulása is. A második szakasz 1944/45-től 1947/48-ig terjed, ekkor a népiek ideológiai 301
