Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Valuch Tibor: A népi mozgalomról
lenségükból, a társadalmi hátterüket jelentő falusi szegényparaszti környezetének paraszti antiszemitizmusára és személyes sérelmeikre vezethetők vissza. Ebből is látható, hogy a népi mozgalom és a zsidókérdés összefüggéseinek vizsgálata során nem az általánosításokkal, hanem a hátteret feltáró, finom elemzésekkel lehet előrébb jutni, úgy, ahogyan ezt Bibó István20 ebben a kérdésben és a zsidókérdés egészét vizsgálva többször is megtette. Az is kétségtelen, hogy a harmincas évek végén-negyvenes évek elején - amikor a korszellemnek mind erőteljesebben részévé vált a zsidóellenesség - nem voltak szerencsések az olyan megengedő értelmezésre is lehetőséget adó állásfoglalások, mint amilyenek Németh László 1939-ben megjelent Kisebbségben című művében megfogalmazódtak a magyarországi német és zsidó asszimiláció analóg kezelése és elemzése kapcsán. Ugyancsak félreértésekre teremtett alkalmat, hogy a népiek közül például Illyés Gyula és Erdei Ferenc nem írta alá a zsidótörvényeket elítélő 1938-as nyilatkozatot. Hiszen így sokak számára úgy tűnt, hogy a népi mozgalom egy része nem határolta el magát eléggé egyértelműen az egyre veszélyesebb formákat öltő antiszemitizmustól. A valóságban azonban a népi mozgalom egésze, már csak eredeténél és keletkezési körülményeinél fogva is határozottan szemben állt mindazokkal a politikai-társadalmi és ideológiai törekvésekkel, amelyek antiszemita alapállásból kívántak megoldani társadalmi kérdéseket. A problémakör összetettségére utalva Bibó István rámutatott arra, hogy a népi mozgalom egészével kapcsolatban megfogalmazott antiszemita vádak „szorosan összefüggenek a hitlerizmus behatásának a magyarországi közéletre gyakorolt torzító befolyásával (...) a hitlerizmus hatása az egész magyar közéletet rákényszerítette egy olyan torz felfogásra, amely minden politika középpontjába a zsidókérdést helyezte, és ehhez a szembeállításhoz az egész népi mozgalom - hogy úgy mondjam - ferde síkban viszonyult. Tehát mindenképpen arra kényszerült, hogy ennek a szembeállításnak az érvénytelenségét hangoztassa és ezt elsősorban a hitlerizmussal szemben tette meg, de bizonyos helyzetekben a védekező zsidósággal szemben is. A népi mozgalom helyzetének centrális jelensége azonban mégiscsak az volt, hogy egész idő alatt állandóan viselte a szélsőjobboldalnak azt a vádját, hogy a nagy birtokkérdés - igen helyes - középpontba helyezésével a zsidókérdésről akarja elterelni a figyelmet. Ugyanakkor, mikor a magyar népi mozgalom fennállásának egész ideje alatt, igen helyesen, azon az állásponton volt, hogy a szélsőjobboldali mozgalmak a zsidókérdés középpontba helyezésével az igazán égető és kulcsjelentőségű nagybirtokkérdésről akarják elterelni a figyelmet. Ez a szembeállás határozza meg a magyar népi mozgalom igazi és hiteles helyét”.21 Meg kell jegyezni, hogy a zsidókérdés egyébként nem a népi mozgalom révén vált a húszas-harmincas évek közéletének egyik vitatott problémájává, hiszen már korábban is viták folytak erről. A népiséggel való összekapcsolására Németh László Ember és szerep című munkája és a harmincas évek közepétől kibontakozó népi-urbánus viták adtak lehetőséget. Az antiszemitizmus tehát - amint erre a népiséget kritizálok közül többen is utaltak már -nem a lényegét, hanem az időnként homályos állásfoglalások és következetes elhatárolódás hiányában sebezhető pontját jelentette a népiségnek.22 299
