Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier
SZELISTYEI Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy te engem... HÜLLENDER Palira veszlek? Elfelejted, hogy össze vagyunk bilincselve? (Feláll, odakíséri a kijárathoz, szelíden kituszkolja.) Csókoltatom októbert! SZELISTYEI (igen bizonytalanul, de hagyja magát kitaszítani az ajtón.) HOLLENDER (vigyorog, majd visz- szatelepszik az íróasztala mögé. Rágyújt, nagy kéjjel eregeti magából a füstöt. Újra lehunyja a szemét, ám ez maga a kéj pillanata.) SKERGULA (beszáguld. Rettenetesen fest most. Úgy néz ki, már túl van az ötvenen. Hosszú, e pillanatban divatos sleppben ront az íróasztalhoz. Haja, illetve az a csutak, melyet haj gyanánt visel, egy madzaggal van összetornyozva a fején. Festetten, gondozatlan, elhagyatott nő, ám temperamentuma felülmúlja a külsejét: robbanékony.) Rá ne testáld az én vétkemet erre a szegény, szerencsétlen Sárira! 0 foggal és körömmel védi a te poros, dohos tuszkulánumodat! Két hete be se tetted a lábad a próbákra! Értesültél róla, hogy már a színpadon vagyunk? HOLLENDER Ne ugrálj körülöttem. Ülj le. SKERGULA Tudsz róla, hogy ez a nonfiguratív festő és mázoló a Csárdáskirálynő díszleteit hasogatta fel egy szobabelsőnek? HOLLENDER Ez az ember zseni. Nyugodtan rábízhatod a dolgot. SKERGULA Ebben a házban - szerinted - mindenki zseni. (Leül) Még ez a szerencsétlen Szelistyei is. HOLLENDER Akarsz egy jó forró kávét? SKERGULA Nem. Én nyugodt, békés munkahelyre vágyom. Azt akarom, hogy állj mellém. HOLLENDER Kitől rettegsz? SKERGULA Ettől a mimózalelkű filozófustól! Könyörögtem neked, tiltsd ki a próbateremből, találj ki valami ürügyet, távo- lítsd el a színház közeléből, értesd meg vele, hogy amit ő össze- umbuldált egy holdfényes nyáréjszakán, abból nekünk épkézláb előadást kell produkálnunk! HOLLENDER Szelistyei zseni. SKERGULA (gúnyosan felkacag) Hát ő is az? Ezek szerint én már az Olimposz isteneivel hadakozom? HOLLENDER Itt az ideje, hogy bevágd végre a szerepedet. SKERGULA Nózi bácsi nem adta oda neked a húzási javaslataimat? HOLLENDER Nózi bácsi mást sem tesz, csak ide-oda szaladgál a te javaslataiddal. Erről jut eszembe: ezerszer kértelek rá, hogy ne firkáld tele az abrakadabráiddal a szövegkönyvet. SKERGULA Csak azokat a részeket jelöltem meg, melyek az istennek se akarnak összeállni dialógusnak. HOLLENDER Skergula: te minden szerzőt utálsz. Te még a Háború és békét is lezavarnád egy óra alatt. SKERGULA Ha szabadna közbevetnem... HOLLENDER Nem szabad. Most én tettem le a garast. (Más hangon, hiszen meg akarja győzni:) Ezt a fickót az Isten is drámaírónak teremtette! Elismerem, a mesterségről még sajátos elképzelései vannak, igaz, megesik, 265
