Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier
hogy túl hosszú mondatokat vet papírra, de tedd a szívedre a kezedet: ez a legrosszabb mű, amit a kezedbe nyomtam? SKERGULA Azt hittem, túl vagyunk már azokon a szörnyűségeken! HOLLENDER Olgám, a jó istenedet: a te számodra nincs kis szerep, meg nagy szerep, se jó szerep, se rossz szerep. Te vagy a Skergula, aki képes a szarból aranyat csinálni. Te vagy az a közönség kedvence, akinek kifogták a lovakat a kocsijából... SKERGULA Az az anyám volt. HOLLENDER Mégis, mit gondolsz, miért vagyok hajlandó veled egy fedél alatt dolgozni? Mert - dacára rettenetes természetednek - egyedül te vagy képes ebben a házban a semmiből is kápráza- tot produkálni. Te, Skergula... SKERGULA (kaján mosollyal a foga közt) Zseni vagy. HOLLENDER Igen! Az vagy, te kibírhatatlan fehérszemély! Evekkel rövidíted meg az életemet, szöveget nem vagy képes elsajátítani, mert húgyagyad van, de az Isten melléd ajándékozta az ország legzseniálisabb súgóját, így aztán... kénytelen vagyok bevallani, hogy nem nélkülözhetlek. SKERGULA (vigyorog) Mert Skergula csak egy van. HOLLENDER Mert Skergula csak egy van. SKERGULA (elveszti az iménti tartását. Fáradt, keserű a hangja:) Megöregedtünk, Jocó. Ez a rohadt idő nem kímélt meg bennünket. Nézz a tükörbe, Hollen- der. Elkoptál. És összeszáradtak a hajdan oly tündökletes fogásaid is. Valamikor a te kegyes hazugságaid szebben ragyogtak a legnemesebb igazságoknál is. De ma már ... ismétled csak önmagadat. A te varázsszavad, miszerint ez egy zseniális színház, ez a közönség pedig a közönségek közönsége, már kész röhej. A te szuperlatívuszaidból be se lehetne fűteni egy mai kályhában. HOLLENDER Nem lepsz meg, Skergula. Te minden premier előtt beledöglesz a hitehagyott- ságba. Nézz rám: úgy festek én, mint egy csatavesztő? SKERGULA Sokkal inkább, mint egy Don Quijote. (Szünet, odamegy az íróasztalhoz, félfenékkel felül rá, közel hajol Hollender - hez:) Én nem azért rontottam be ide, hogy rád borítsam az íróasztalt. Csupán arra akarlak rávenni, hogy fusd át még egyszer ezt az átkozott darabot, valid be, hogy az én kétségbeesésem indokolt. És akkor még elő se jöttem a farbával! Hollender: tudod azt, hogy ez a kis ,Tőiskola drága eminense” retteg ettől az újdondász drámaírótól? HOLLENDER Én ezt a gyereket úgy raboltam el a főiskoláról! Ez bűzlik a tehetségtől! SKERGULA Jézusom! Már ő is zseni! HOLLENDER (felordít) Nóóóziiii! Hol az istenben kujtorog ez a vén salabakter? NÓZI (benyit) Engem hívott a direktor úr? HOLLENDER A művésznő a bemutató napjáig ki van tiltva az igazgatói irodából! SKERGULA (derűsen) Hogy te milyen nevetséges vagy, drágám! Nem veszed észre, hogy ezzel a komédiával lejáratod magad? NÓZI (odasúgja a színésznőnek) Most tényleg magára kellene 266
