Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - ÉSZT KÖLTŐK - Mati Unt: A hallgatásról
megvetés is, a néma szemrehányás, mi valamennyien „hallottuk” a néma kiáltást, valamennyiönket torkon ragadott már a csendes fájdalom, valamennyien viselkedtünk már csendesen és bölcsen, szerettük Tiiut, aki csendes volt és adakozó, és számtalan hallgatólagos megegyezést kötöttünk. 4. Egy bizonyos Konstantin Raudive üres magnetofonszalagokat hallgatott, és hangokat fedezett fel rajtuk, nyilvánvalóan a szellemek beszéltek. Hétezer felvételt készített. A szakértők hallani vélték Goethe, Majakovszkij, Hitler és Raudive anyjának a hangját. De ez még semmi: kitalálták, hogy a fazék formálása a korongon sajátságos hangmegőrzés egy primitív fonográfon. így aztán a régi közel-keleti agyagedényeket éppen ilyen szempontból kezdték tanulmányozni, és a kezdeti eredmények reményt keltének bizonyultak. Úgyhogy a hangok egyre gyarapodnak. Másutt a hangizoláció indult fejlődésnek, és nehéz felfogni, hogy mi történik a szomszédos lakásban. Valamikor egy filmen láttam, hogyan teszi a detektív a mosdótálat a falhoz, a fülét pedig a tálra. O elégedett volt az eredménnyel. Magam is megpróbáltam, de a hallhatóság nem javult. A technikai eszközök általában megbízhatatlanok. A telefonbeszélgetések megszakadnak, a magnetofonok képesek törölni a saját hangjukat is. Ha a harang alól kiszivattyúzzuk a levegőt, a legjobb ébresztőórát sem halljuk meg többé. Másfelől azonban a túl erős vákum összeszorítja a harangot, és az óra ismét csörög. Elnevette magát. Faktorból, tényezőből, egyebekből nagyon sok van. Az embernek nincs is érkezése ezeket számba venni. Legalább arra kéne törekednünk, hogy szükség esetén beszéljünk. És ne beszéljünk össze-vissza mindenféle szamárságot. A nyelvi kommunikáció háborúkhoz és családi perpatvarokhoz vezet. Következésképp fogjuk magunkat vissza. Teljes hallgatásra törekedni utópia volna. 5. Kiegyenlítettük a számlát, kimentünk. Fújt a szél, a levelek zizegtek. Gondolatban az ismert dallamot dünnyögtem: nem lehet csendben lenni, az éneklést befejezni... A sorban a taxira várva végiggondoltuk és megvitattuk a taxisofőrök problémakörét. Valójában azok is fecsegőkre és hallgatagokra oszlanak. Sohasem lehet tudni, melyikkel hozza össze az embert a sorsa. Fehérvári Győző fordítása 257
