Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - ÉSZT KÖLTŐK - Mati Unt: A hallgatásról
Számunk észt szerzői Lepik, Kalju (sz. 1920): Első verseit még hazájában publikálta, 1944-ben Svédországba emigrált, ahol aktív szerepet játszott az emigráns észt irodalom és könyvkiadás megszervezésében. Versei magyarul az Észt költők (Bp. 1975) c. reprezentatív antológiában jelentek meg első ízben. Luik, Viivi (sz. 1946): Már diákkora óta publikál, hazájában először költőként szerzett hírnevet. A hetedik békeév című, több nyelvre lefordított regénye óta a legjelentősebb prózaírók között is számon tartják. Magyarul az Észt költők c. antológiában, valamint folyóiratokban olvasható számos verse. A történelem szépsége c. kisregénye a múlt év tavaszán látott napvilágot magyarul. Park, Éva (sz. 1950): Szülei is ismert írók, ő maga versekkel kezdte irodalmi pályafutását, prózaíróként a nyolcvanas években mutatkozott be. Itt közölt írása első magyarra fordított műve. Runnel, Hando (sz. 1938): Az észt líra egyik megújítója a hatvanas években. Igazi formavirtuóz, játékosnak tetsző, ám rendkívül filozofikus felnőtt- és gyermekversei alapján munkássága leginkább a mi Weöres Sándorunkéhoz hasonlítható. Versei magyarul az Észt költők c. antológiában, valamint számos folyóiratban olvashatók. Saat, Mari (sz. 1946): Sokáig közgazdászként dolgozott, az irodalomban szűkszavúságukkal is rendkívül sokat mondó, szuggesztív novellákkal debütált. Kisregényei is óriási sikert arattak, magyarul mindkét műfajból Katasztrófa címmel jelent meg egy válogatás 1986-ban. Unt, Mati (sz. 1944): Az észt próza egyik legsajátosabb egyénisége. Első sikerét még középiskolás diákként aratta kisregényével. Hol ironikus, hol szinte provokálóan gúnyoros stílusa külföldön is az észt irodalom egyik legismertebb alkotójává tette. Az 1970-ben megjelent Előérzet c. antológia óta különféle válogatásokban (A bálvány, 1973; A szélőrlő, 1981) szinte folyamatosan jelen van műveivel a magyar irodalmi életben is. Önálló könyvként az Őszi kavargás c. regénye jelent meg magyarul 1983-ban. Vihalemm, Arno (1911-1990): Éestőnek és grafikusnak készült, 1944-ben Svédországba emigrált, ahol élete végéig szabadfoglalkozású művészként élt. Verseket 1936 óta publikál, tucatnyi verseskötete jelent meg, javarészt külföldön. Művei első magyar fordításai az Észt költők c. antológiában olvashatók. Folyóiratunk 1999. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatást nyújt. 258
