Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - ÉSZT KÖLTŐK - Mati Unt: A hallgatásról
belső monológot, és mindent kiönt magából. És amikor végül találkozik egy emberrel, akinek ezeket a szavait szánta, akkorra a szövege már „elkopott”, közvetett módon már kiöntötte a lelkét, és most hallgat. Ettől a naptól fogva nem mondok ki egyetlen szót sem, tesz esküt önmagának. Vagy: erről nem szólok egy szót sem mindaddig - igen, választ magának egy önmaga megszabta kifogást vagy határidőt -, amíg az anyós meg nem hal, amíg a hunta meg nem bukik, amíg a korrupció le nem lepleződik. Ezután következik a hallgatás. Képes a füleit is becsukni, és a szirének hallgatnak, mintha - mint Odüsszeusz a társainak - viasszal tömte volna be a hallójáratait. Csupán a tengeri ponty hangja vagy a sounds of silence hangja hatol el hozzá. Az ember hallgat, mint a sír. Shirico képei, Reverdy költészete idéződik fel, mindenekelőtt azonban Bergman Personája, amelyben a színésznő egyszercsak elcsendesül. Mindez igen szép. De olykor ez az állapot már a patológiával határos - az ember autizmusba esik, nem törődik semmi mással, csupán a belső világával, meg sem próbálkozik azzal, hogy valaha valakinek önmagát világossá tegye. Néma, akár a hal, innere Stille van benne, elérkezett a csendes időszaka. És ne feledkezzünk meg az afáziáról, a gondolatok kifejezésére való képtelenségről sem, ez azonban már túl specifikus téma, és itt már csak Luria és más szaktekintélyek műveire utalhatunk. Megremegett. És persze, folytatta, biztos elvárják, hogy megemlítsem az olyan extrém esetet is, mint a némaság. A némák a hangtalan gesztusok nyelvét beszélik. Ebben az értelemben ők valóban hallgatnak, hiszen nem hallatnak hangot. A némaság többnyire az ember veleszületett tulajdonsága, de tudunk erőszakosan előidézett némaságról is (a nyelv kivágása a szájból, stb.). És a némafilm manapság is sok élvezetet nyújt: egy auditív elem hiánya szisztematikus és szenzációs eredménnyel hat. Élnémulunk a nagy szerencsétlenség, a nagy szerelem, és általában mindenféle nagy dolog tapasztaltán. 3 Mindemellett nem akarom azt mondani, folytatta, hogy a hallgatás zavarná az elementáris emberi viszonyulást. Létezik a gesztusok és a szemek nyelve, a mimikával mindent el lehet mondani, a színházban a szünetek olykor egy egész percig eltartanak, és állítólag a nagy színészek éppen azok miatt a szünetek miatt rögződnek bele a nézők emlékezetébe, amelyeket olyan jól elnyújtottak. A buszablakon keresztül találkoznak a tekintetek, a szépségek olykor magakelletően vihorászni kezdenek anélkül, hogy a hangodat hallották volna. Cousteau a csend világában időzött a víz alatt, és nagyon jól megértette a halakat, akik némák voltak - miként a halak. A Laokoon-csoport már sok ezer éve kiáltozik hangtalanul, és amikor Lessing hosszú dolgozatot írt róla, ez azt jelenti - a kiáltásuk célba ért. A denevérek és a vámpírok kitűnően megértik egymást az ultrahang segítségével, ami a mi számunkra nem is hang. A könyvek hallgatnak, de mit számít az - mi mégis tudjuk, hogy mi van bennük. Igaz, a tanulmányok kimutatják, hogy a torkunkban és a nyelvünkben az olvasás ideje alatt minimális izomkontrakciók mennek végbe, hogy mi halkan egyidejűleg beszélünk is anélkül, hogy ezt érzékelnénk, de mit számít ez - hiszen ezzel senkit sem zavarunk. Emlékszem egy férfira, az az értekezleteken mindig hallgatott, úgy hívták, hogy a Nagy Hallgató, mindemellett teljesen értékelhető verseket írt. És végtére is létezik a csendes 256
