Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
XI ÍROTTKŐ STÚDIÓ Visszatett egy könyvet a polcra, egy másikat levett (J. D. Salinger „Franny és Zooey"- ja volt az), és a kasszához ment. Volt aki látta ezt a mosolyt, többek között Elise is, csak Robi nem látta.- Danke. - mondta Elise (jó nevelést kapott). Robi mosolyogva biccentett.- Bitte. - válaszolta magyar akcentussal. Otthagyta a kislányt, és körülnézett. Meglátta a Lányt a pénztárnál, mire gyorsan az egyik polchoz lépett. Rövid keresés után lekapott egy könyvet, és ő is az eladóhoz ment. A Lány akkor tette el, amit vásárolt, tehát láthatta - Robi legalábbis remélte, hogy látta - a könyvet, amit a fiú a pultra tett. Az „1984" volt az. Megszólalt egy aprócska csengettyű, amint a Lány kilépett az ajtón. 1-2-3... tíz másodperc telt el, és újra csilingelni kezdett: Robi is elhagyta a boltot. Elise közben csalódottan próbálta visszatenni a könyvet, mert szülei nem voltak hajlandók megvenni neki. Nyújtózkodott, lábujjhegyre állt, de nem sikerült. így hát otthagyta a földön. Örült, hogy végre mehet játékboltba. „Már több, mint egy órája követem, és még mindig nem csináltam semmit. Még azt se tudom, milyen színű a szeme!" gondolta Robi, míg megpróbált a lehető' leg- feltűnésmentesebben a Lány nyomában maradni. „Vajon a hangja milyen lehet? és a nevetése? Mi a kedvenc filmje? Ki a kedvenc festője? és írója? Müyen zenét szerethet? De egyáltalán: mi lehet a neve? és a szeme milyen színű vajon? Egy hosszú, szűk utcán mentek, míg ezeken töprengett. Rajtuk kívül senki sem volt itt. Csak egy magányos galamb ült az egyik ház ereszén. De aztán pottyantott egyet, és ő is elrepült. II/4. A Lány (akit egyébként Tímeának hívtak) nem sietett. Lassan ment; egy-egy kirakatüvegben, vagy a járda szélén parkoló autók szélvédőiben megpróbált a háta mögé pillantani, vajon jön-e még mögötte a fiú. Nem kellett csalódnia: kitartóan követte. Aztán felhagyott a leskelő- déssel. Hamarosan vége szakadt a csendes, kis utcának, egy forgalmas útba torkollott. Tímea itt balra fordult, és hamarosan megállt egy buszvárónál. A 42-es busz közlekedett erre. A Lány óvatosan körülnézett. Megnyugodva vette tudomásul, hogy a fiú nem messze tőle a közeli bank egyik oszlopának támaszkodik. Őt nézte. Robi nem gondolt semmire. Csak a Lányt látta, minden más pillanatnyilag elveszett számára. Nem tudta, mi babo- názta meg benne. A kecses alak? A tökéletes test? A lágy, rövid, barna haj? Az, hogy az ,;1984"-et olvasta? pontosabban talán, ahogy olvasta? az a finom, koncentrált merengés, az apró mosoly a szája szegletén? Vagy valami más, leírhatatlan, kimondhatatlan erő volt? Talán mind együtt? Nem tudta, talán végig se gondolta, de végül is mindegy volt. A busz menetrend szerint 9:12-kor ért volna a megállóba, de aznap késett 4 percet. Valahol dugó volt. Egy autó elütött egy kóbor kutyát. Korcs kutya volt. Leginkább egy foxira hasonlított. Valamikor volt egy gazdája, aki Fifinek hívta. Időbe telt, amíg eltakarították az út közepéről a tetemét. Részben emiatt keletkezett a dugó. Robi és Tímea öt perc tizenkilenc másodpercet várakozott. Látszólag semmi nem történt közöttük ez idő alatt. A Lány a forgalmat nézte, a fiú a Lányt. Vártak. Amikor négy perc késéssel megérkezett a busz, mindketten felszálltak. A buszon nem volt túl nagy a tömeg, de azt se mondhatnám, hogy kevesen voltak. Mindenesetre ülőhelyet nem találtak. Egymás mellett
