Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió
ÍROTTKŐ STÚDIÓ X nasietett; már-már utolérte, amikor észrevette, hogy nem Ő az. Végképp kétség- beesett. Hirtelen nem is tudta, hol van, de legfőképp azon izgult, hogy újra találkozzon a Lánnyal. Elhatározta, hogy odamegy hozzá, megismerkedik vele, és elmondja neki, mit érez. Újból körülnézett, és lassan elindult visszafelé. „Csak találkozzam vele újra!" fogadkozott, és megfordult, körülkörülnézett, hátha megpillantja valahol. Egyszer csak meglátta. Meglátta ezúttal biztosan Őt, amint belép egy másik illatszerboltba. Robi az ajtóhoz rohant; ott lelassította lépteit, várt egy szívdobbanás- nyit, és belépett. II A város nyugodtan lüktetett. Lecsen- desült már a reggeli forgalom. Akik az utcán voltak, többnyire ráérősen sétáltak. A galambok tömegesen lepték el a tereket. Ilármas-ötös csoportokba rendeződtek, úgy kutattak ehető hulladék után. Nem ijedtek meg az emberektől, csak arrébb sétáltak. Az egyik galamb talált valamit. A többi köréje gyűlt, de amaz föl-fölreppenve elvonult. Néhányan követték, de egyelőre békén hagyták. Egy közelben játszó kislány odaszaladt a zsákmányát szorongató madárhoz, talán sót akart szórni a farkára. A galamb arrébb lépdelt, a kislány mosolyogva kergette. Kicsi lányka volt, hét éves lehetett. A galamb felröppent, körözött egyet a levegőben, és leszállt újra. De a lányka nem hagyta annyiban. Végül a madár elröpült. Sajnos közben elejtette az eddig gondosan őrzött morzsát. Á többi galamb hamar rávetette magát az elhullajtott zsákmányra. Viaskodni kezdtek, majd hirtelen szétröppentek, mert a kislány közibük szaladt. A morzsa az aszfalton maradt.- Elise! Komm schon wir g'ehen! - szólt egy hang, mire a kislány felnézett, és a Felkapott egy kosarat, és nem lassítva továbbment. A Lány a samponospolc előtt guggolt; válogatott, nézegetett. Robi szó és pillantás nélkül elment mögötte. A boltot a helység közepén egy nagyjából állig érő polcsor két folyosóra osztotta. Robi az első ilyen folyosó végén állt meg. A dezodorokat nézegette, és a feje fölötti biztonsági tükörben Őt. Látta, hogy feláll guggolásából, feléje indul, csaknem odaér hozzá, de elmegy mögötte, és a pénztár felé tart. Robi, nehogy gyanút keltsen, még várt egy kicsit, megvárta míg a Lány kimegy, majd utánasietett. /3 hang tulajdonosához szaladt, egy magas, szőkített hajú nőhöz. A pórul járt galamb (a morzsa megtalálója) leereszkedett a ház ereszére, és - talán önmaga megnyugtatására - pottyan- tott egyet. Az ürülék zuhant, és nagyot pluttyant a járdán. A kislány és szülei lassan sétáltak, az üzleteket nézegették. A lányka - Elise - hamar elunta magát, egykedvűen baktatott. Játékboltba akart menni, de sehol se látott egyet sem. Addig nyafogott, míg anyja meg nem ígérte neki, hogy miután megnézték a könyvesboltot, ami előtt megálltak, azonnal keresnek neki egy játékboltot. Bementek tehát. Szép, nagy könyvesbolt volt. Elise otthagyta szüleit (a térképeket vizsgálgatták), és körbesétált. A képeskönyveket kezdte nézegetni, és hamar megakadt a szeme egy könyvön, ami a polcsor tetejére volt állítva, díszhelyre. Megpróbálta levenni, de nem érte el. Nyújtózkodott, lábujjhegyre állt, de így nem sikerült. Egy idősebb fiú lépett oda hozzá (Elise szemében felnőttnek tűnt), leemelte, és a kislány kezébe adta a könyvet. Robi volt az. Egy lány (a fiúval nagyjából egykorú volt) észrevette ezt, és elmosolyodott.
