Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Fejezetek a XX. század eszmetörténetéből
3. A progresszió diadala és hanyatlása A gentleman eszméje Lukacs szerint 1750 körül keletkezett. Tartalma azonban még e kornál is ódivatúbb. Talán épp azért a felvilágosodás korában kap önálló fogalmat e viselkedés-együttes, mert pont a felvilágosodás korával szembeni bizonyos típusú fenntartásokat gyűjti egybe. A gentleman eszméje azért ódivatú e szótár szerint, mert szemben áll a progresszió, a haladás fogalmával. „Mi már tudjuk, hogy a progresszivizmus teljes csődhöz vezetett, tudjuk, hogy alapjaiban rengette meg az emberszeretet nagy illúzióját.” A haladásba vetett vakhit fellendülését Lukacs a század tízes éveitől datálja, amikor megjelent az amerikai közéletben az az új csoport, melyet liberális elitként szoktak emlegetni, s melynek identitás-adó jellegzetessége az volt, hogy nem szociális hovatartozás alapján alakult ki, hanem a véleményazonosság (diktátuma) alapján.7 E jelenség párhuzamosan zajlott az amerikai új francia orientációjával. Nemcsak a francia gótikus katedrálisok misztikus középkori levegője töltötte el őszinte csodálattal az ártatlan amerikai utazókat, hanem a XVIII. századi francia felvilágosodás elitkultúrája is. Míg „Henry Adams felfedezte a francia keresztény középkort”, addig „a puritánok leszármazottaik.. vonzotta a tizennyolcadik századi francia felvilágosodás.” Úgy látszik, minden új jelenségnek megvan a maga fényes- és árnyoldala. A franko- fília egyszerre jelenthet kereszténységet és keresztényellenességet. De persze nemcsak az amerikaiak dőlnek be a Felvilágosodás hamis mítoszának. Nem véletlen, hogy épp az 1919-es karcolatban tér vissza a Felvilágosodás mint negatív példa e történetben. A három bécsi magyar menekült, akik közül kettő (a szökevény és a menekült) a tanácshatalom bukása elől keresett külföldön menedéket, egyformán hisz a haladás és a felvilágosodás mítoszában: „Mindhárman - a volt népbiztos is - hiszik, hogy kiteljesedik a Felvilágosodás, vagyis a józan ész győzelmével megvalósul az internacionalizmus, a szocializmus, az igazságosság.” Nyilvánvaló, hogy amikor az elbeszélő a Felvilágosodást ironikus, vagy akár kifejezetten kritikus hangon említi, nem elvont eszméi ellen emel kifogást, hanem attól félti Amerikát és Európát, hogy az ideológiának engedve olyan sorsa juthat, mint Közép-Európa a vörösök alatt. De mivel magyarázza a szerző a progresszív ideológia elképesztő népszerűségét? A bécsi magyar emigránsok esetében annak az 1880- as években született generációnak a számlájára hja ezt, amely fellázadt az óvatos középosztályi világkép ellen. Ám Amerikában nyilván más egy ilyen haladáspártiságnak a kiindulópontja. A szerző az amerikai szellem napjaiban véli feltalálni a dolog okát. A puritanizmus eszmevilágában, amelynek szabad- ság-pártiságát és demokratikus szellemiségét eleinte kordában tudta tartani a vallásos hit fegyelmező ereje. A szekularizációval és a tudomány előretörésével azonban ez a gát átszakadt, s az univerzalizáló ideológia uralomra jut: „a íideizmus és a materializmus különös módon együtt él az amerikai gondolkodásban... ahogy Huizinga írja... ’a túlságosan is szisztematikus idealizmus merevvé teszi a világnézetet... a különbségeket és egyéni finomságokat 7 1910-rŐl írja összefoglal ól ag: „elérkezett az amerikai progresszivizmus fénykora, amikor a nyilvánosan hangoztatott vélemények, elfogadott nézetek, kinyilvánított kulturális hajlamok ugyanolyan fontosak voltak, mint a társadalmi vagy magánjellegű elfogultságok.” 1084
