Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Anton Pavlovics Csehov: Falusi Aesculapiusok
elmegy. Kuzma Jegorov bedobja a receptet a gyógyszertárba a falba vágott ablakon át, és hívja a következő beteget.- Tyimofej Sztukotyej!- Jelen! A felvételi szobába bejön Sztukotyej, egy vékony, magas, nagyfejű ember; messziről igen hasonlít egy díszgombos pálcára.- Mi fáj?- A szívem, Kuzma Jegorics.- Melyik részen? Sztukotyej a szívgödre alá mutat.- Úgy... Régóta?- Már húsvét óta... Nemrég, amikor gyalog mentem, vagy tízszer le kellett ülnöm... Ráz a hideg, Kuzma Jegorics... Aztán elönt a forróság, Kuzma Jegorics.- Hm... Hát még mi fáj?- Őszintén szólva, Kuzma Jegorics, mindenem fáj, de maga csak gyógykezelje a szívemet, ami pedig a többit illeti, ne nyugtalankodjék... Azt majd gyógyítsák az asszonyok... Valami szeszt adjon nekem, hogy ne szorítsa a szívem. Egyre csak szorítja, szorítja, aztán úgy megszorítja, itt ezen a helyen, hogy csak úgy... A hátam szaggat... A fejemben mintha kő lenne. Köhögök is.- Étvágyad van?- Egyáltalán nincs. Kuzma Jegorov odamegy Sztukotyejhez, maga felé húzza, és öklével megnyomja a szívgödrét.-Fáj?- Jaj... hu-u... Fáj!- Hát ez fáj?- Hu-u... Szörnyen!! Kuzma Jegorics feltesz még néhány kérdést, gondolkodik, aztán segítségül hívja Gleb Glebicset. Megkezdődik a konzílium.- Mutasd a nyelved! - fordul Gléb Glebics a beteghez. A beteg szélesre tátja a száját, és kinyújtja a nyelvét.- Nyújtsd ki jobban!- Jobban nem lehet, Gleb Glebics.- Ezen a világon mindent lehet. Gleb Glebics egy ideig nézi a beteget, elmélyülten gondolkodik, megvonja a vállát, és szó nélkül kimegy a felvételi szobából.- Valószínűleg hurut! - kiáltja át a gyógyszertárból.- Adj neki ölei ricini-t és ammonii caustici-t! - kiáltja Kuzma Jegorov. - Bedörzsölni vele a hasat reggel és este! Következő! A beteg kimegy a felvételi szobából, és odamegy az ablakhoz, amely a folyosóról a gyógyszertárba nyílik. Gleb Glebics harmadáig önt egy teáspohárba ricinusolajat, és odaadja Sztukotyejnek. Sztukotyej lassan kiissza, megnyalja a száját, lehunyja a szemét, és egyik ujját a másikhoz dörgöli, vagyis jelzi, hogy kér valamit harapni utána.- Itt van a szesz! - kiáltja Géb Glebics, és odaadja neki a szalmiákszeszes üvegcsét. - Bedörzsölni vele a hasat egy posztóronggyal reggel és este... Az üveget hozd vissza. Ne könyökölj az ablakra! Eredj! 1072
