Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Anton Pavlovics Csehov: Falusi Aesculapiusok
ANTON PAVLOVICS CSEHOV Falusi Aesculapiusok Zemsztvo-kórház. Reggel. Az orvos távolléte miatt, aki elment vadászni a kerületi rendőrfőnökkel, a két felcser, Kuzma Jegorov és Gleb Glebics fogadja a betegeket. Lehet vagy harminc beteg. Kuzma Jegorov, amíg arra vár, hogy a betegek feliratkozzanak, ül a felvételi szobában, és cikóriakávét iszik. Gleb Glebics, aki talán születése óta nem mosakodott és fésülködött, az asztalra hasal, és haragosan hja fel a betegeket. A bejegyzést a statisztika miatt vezetik. Beírják a keresztnevet, az apai nevet és a vezetéknevet, a foglalkozást, a lakóhelyet, azt, hogy tud-e írni-olvasni, mennyi idős, és a vizsgálat után a betegség fajtáját és a kiadott orvosságot.- Az ördögbe is, micsoda tollak! - dühöng Gleb Glebics, miközben a nagy könyvbe és az apró papírlapokra fantasztikus ’m’ és ’a’ betűket rajzol. - Micsoda tinta ez? Szurok ez, nem tinta! Csodálkozom ezen a zemsztvon! Elrendeli, hogy be kell írni a betegeket, de két kopejkát ad tintára egy évben! Gyere ide! - kiáltja. Odamegy egy bebugyolált képű muzsik és Mihajlo, a „basszus”.- Ki vagy?- Ivan Mikulov.- Mi? Hogyan? Beszélj oroszul!- Ivan Mikulov.- Ivan Mikulov! Nem téged kérdezlek! Menj innen. Te! Hogy hívnak? Mihajlo mosolyog.- Tényleg nem tudod? - kérdezi.- Mit nevetsz? A fene se ismer itt mindenkit. Nem érünk rá, az idő drága, és még itt viccelődnek! Hogy hívnak?- Tényleg nem tudod? Bediliztél?- Tudom, de meg kell kérdeznem, mert ez az előírás. Bedilizni pedig nem volt mitől... Nem vagyok olyan részeges, mint kegyelmed. Nem szoktam részegeskedni. Tehát: kereszt- és vezetéknév?- Minek mondjam, ha magad is tudod. Öt éve ismersz... Talán elfelejtetted a hatodik évben?- Nem felejtettem el, de ez az előírás. Érted? Vagy nem értesz oroszul? Előírás!- No, hát ha ez az előírás, akkor vigyen el az ördög. írd. Mihajlo Fedotics Izmucsenko.- Nem Izmucsenko, hanem Izmucsenkov. 1070
