Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Anton Pavlovics Csehov: Falusi Aesculapiusok
Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) „Emlékszem, még ötéves sem voltam, amikor apám oktatni kezdett, vagy egyszerűbben szólva, verni. Vesszővel ütött. A fülemet húzta, a fejemet verte, és mikor reggelenként felébredtem, első gondolatom az volt: kapok-e ma verést?” így emlékszik vissza gyermekkorára egyik önéletrajzi ihletésű művében Csehov, és a szenvedés lett további életének is leghűségesebb kísérője. Szenvedett a megalázó szegénységtől, a létfenntartásért végzett, kimerítő' robottól. A sors iróniája, hogy - kezdő íróként - éhezve is kacagtató humoreszkeket kellett írnia a vicclapok számára. S mire íróként befutott, jelentkezett a szörnyű kór, amely korai halálát okozta. Talán ezért is olyan érzékeny mások szenvedése iránt. Majdnem minden jelentős írásának központi eleme az emberi szenvedés; gyakran még a művek címei is erre utalnak: Bánat, Fájdalom. Legjellemzőbb kérdése pedig egyik mottója: „Kinek sírjam el fájdalmamat?” „Csehov a novellának, ennek a nehéz és gyönyörű műfajnak talán legnagyobb mestere” - írja Szerb Antal. De ugyanezt mondhatnánk róla a drámával kapcsolatban is. Novelláinak és drámáinak - a műfaj szabályaival ellentétben - alig van cselekménye. Nyilván érezte: aki igazat akar írni, annak le kell mondani az izgalmas meséről. írásaiban minden olyan bonyolult, s egyben olyan egyszerű, mint az életben. De műveinek utánozhatatlan, torokszorító atmoszférája van, írójuk szelíd emberszeretete megindítóan szívből fakadó. Ezt érzi meg olvasója, nézője, ezzel magyarázható páratlan népszerűsége saját hazájában, és nyugodtan mondhatjuk: az egész világon. S ami kevés íróval esik meg: népszerűsége folyamatosan, irodalmi divatoktól függetlenül növekedett, s tart mind a mai napig. Csehov a magyar irodalomnak is szerves része. (Egyébként ő is ismerte a magyar irodalmat, legalábbis az akkoriban Oroszországban rendkívül népszerű Jókait: egyik első kisregénye, a Mihaszna győzelem jól felismerhetően Jókai-paródia.) Már életében rendszeresen fordították. Első elbeszélése 1890- ben jelent meg magyarul, A csapás címmel, Ambrozovics Dezső fordításában. Első kötetét, a Falusi asszonyok és egyéb elbeszélések címmel 1898-ban adták ki, ezt Szabó Endre fordította. Magyar színpadon elsőként játszott színműve A medve; 1901-ben mutatta be a Nemzeti Színház (a fordító Ivánfi Jenő). A további magyar kiadásokat, színházi előadásokat, átdolgozásokat lehetetlen felsorolni. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte az egész Csehov-életmű hozzáférhető magyar nyelven. Ez alól csupán alkotó korszakának első egy-két éve kivétel: a korai apró novellák, zsengék közül jónéhány még nem jelent meg magyarul. Ebből az „Antosa Csehonte” korszakból közlünk két elbeszélést. Fazekas László 1069
