Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Káldi János: Új verseim elé; Éneklők; Virágok, virágok; Tündöklő csontok (versek)

Éneklők

Honnan jön ez az ének,

milyen mélységből, mily sziklák alól szakad föl?

Mintha szelek sírnának benne, mintha a napban elájult virágok fájdalma fájna benne,

mintha halhatatlan balladáktól izzana.

Éneklő dávodiak és hercegszántóiak, honnan jön ez az ének?

Ez a borzongatóan-gyönyörű,

e bizalommal-teljes,

anyám hófehér csontjait idéző?

Honnan jön és hova száll?

Szinte reszket a pécsi székesegyház, ahogy zeng-búg e múlhatatlan dallam, s kitör a nyitva hagyott ajtón, mint a tisztaság nagy üzenete.

Pécs, 1970. augusztus 15.

Virágok, virágok

Ismét csak az otthoni rét, az csapkod itt az ablakom alatt, az jött el, idáig áradt,

sodorva zöld habjain a sárga gólyahír-fejeket, a halvány-sütésű nefelejcseket, s itt-ott egy letépett ágat.

Az ismerős rét a régi tájból, íme,

az jött el ide.

Az akar elmondani valamit.

Azért hozta el e nyáralkonyatban, lassan égve,

elfáradt, szomorú kis virágait.