Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Molnár Miklós: Hullaházi fotográfiák
MOLNÁR MIKLÓS Hullaházi fotográfiák* 1987. május 12-én az alábbi levelet írtam Kamara János belügyminiszternek: »Miniszter Úr! A születésnapi anyakönyvbe való bejegyzésem magyar állampolgárként definiál. E kéretlen beiktatás vetett alá egy - ugyancsak kéretlen - ad hoc történelmi-politikai kultúra otromba mángorlásainak és packázásainak. Állampolgárságom kötelezvénye, hogy ez a kultúra birtokba vegyen: hogy a lokális hatalmi monokultúra manipulátorai bekebelezzenek. Előfordulásom kozmikusán megelőlegezett lehetőség, előtörténetem évmilliárdnyi: tényleges létezésem, az állam által való kézhezvételem legelső pillanatától azonban nincs többé kozmikus rangom, eseti személyemnek nincsen méltósága. (Persze, e fecsegő, pazarló glóbuszon, az univerzum bordélyházában maga a megszületés a kozmikus rangvesztés; a létezés persze: vesszőfutás.) Olyan törvények alá kerültem, amelyek folyamatosan méltatlanítanak. Már csecsemőként eladódtam egy hatalomnak, létemet megvásárolta - nem megvásárolta: kisajátította - az abszolút felelőtlenség, perspektíva-nélküliség, dimenziótlanság. A léttelenségben ketyegő üdvös semmiből átkerültem az evilági politikai semmibe, e semmi valamijeként. Birtok vagyok, rendelkezési eszköz, használati tárgy. Birtoklóm nem gazdája létemnek, csakis felelőtlenül tud bánni velem, hiszen maga a megtestesült felelőtlenség. A tényleges létezők kozmikus rangja ontológiai kihívás a felelősségre, a létről való gondoskodásra -ez a hatalom (semmilyen hatalom) azonban gondoskodásom felelősségét viselni nem tudja. Nem tud elszámolni velem a kozmosz előtt, ő csupán - abszolút önelszámolhatatlanság - elszámoltat, számon tart, számon kér, besorol engem, átrendez, igazoltat, kiiktat, felszámol. Az évmilliárdos előtörténetem során akkumulálódott életenergia elkótyavetyélődik itt-létezésemben. Nolens-volens alattvalóságomnak számtalan határozmánya volt Ivan: példának okáért alávettetés a brutális, ostoba kényszer-közoktatásnak: múlttala- nítás, jelentelenítés, jövőtlenítés. Az idő eltörlésével, személyemnek az időből való kiiktatásával ez a hatalom állandóságnak, öröklétnek próbálja átmázolni a maga nihiljét. Az idő iránti saját személyes felelősség, a személy és a személyesség megszüntetésére hivatott a bármikori büntethetőség fenntartása (úgyszólván ápolása), olyan - a hatalom elvesztésének hisztérikus hagymázában kiötölt - „bűnökért”, melyek a törvényhozók (voltaképpen bűnhozók) bűneinek (a hatalom semmisségének lelepleződésétől való félelem sugallta) áthárításai: * Részlet a Szajré c. regényből. 967
