Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Zsávolya Zolán: A légtérbe porlasztva; Örvény Traktus; ZéBé verssorára; Haláltrágya-apelláta; Ádáz Suta; Gans unten; Szalonkabát az őszi erdőn (versek)

Gans unten

avagy Hódolat a Mozgalomnak (ösztöndíjas rémálom)

Aiszphallosz, Szophokmég, Euro- penis s az antiq görögség még nehány órjás dráma-irónjának (cerkájának) gerincén borzongsz átal: vonul végig a kezed; leszel Makart-i színrángás áldozata: piros, sárga, kék, izé... - odavagy ma, na, a könyvtárban; a nő meg (a Gans), ez’ önmagával kakaskodó, pasztell toll- kavargásból csak nagynéha merül fel, villanón, a polcok között, de inkább mindössze amolyan témaként alázza bele magát mélyült forgatagodba; könyörület („hülyéskedsz?!”), az nincs, a vad Ringelspiel, mi környez, forg\ szavak, sikolyok, nyögések kapnak hangba, minduntalan; már menekülnél, de egyszerre idegen ágyban, idegen nyel(b)ven ébredsz, tarkód sarkosan beütöd, felnézel: lám, kötetek!, itt is, kint: esik, a művek detto: zuhannak rád le, helyükön, a folio közben kövérkés, literált (borotváltan tokás arczatú és copfos) jószág súgja, miután undorral s dühvei rikoltasz: „ejnye-bej- nye, te csúnya, ne káromkodj!, nem elég rút a disznóbőrbe kötött cím?, ami, sziszegőn, orrba basz:

Die feministische Literaturwissenschaft.”

960