Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Zsávolya Zolán: A légtérbe porlasztva; Örvény Traktus; ZéBé verssorára; Haláltrágya-apelláta; Ádáz Suta; Gans unten; Szalonkabát az őszi erdőn (versek)
Hogy megtrágyázod velem ágy-földed, nagyon nem tetszik. Test-szarkofágod rideg, melled Csaba királyfi csillag- ösvényén elrepült, így hát nincs mit csinálni, és azt hiszem, nem is nagyon kell többé; minden mindegy már, az a nagy helyzet, tudom én. (S nem kell áléi nőm attól, hogy nincs kedv élni; a csúnya nő már úgyis majdnem férfi.) Ádáz Suta Most csőd van és „kúss!”, és megmurdelsz talán. A benzinkuttól térülsz vissza velem, ádázul s „itt a vég”, közlőd. Zárt kocsiszekrényen át zúhansz be hozzám, arra íntsz mégis, hogy ne majrézzak tőled. Node ám: hibát kővettem el x-edszerre. Mire: menekülés. Csak olybá tetszik: szépecs útazás hókoszoruzta távlatú autópályán. Na jó, nem rettenet, csupán némi zavar a részletekben, noha végzetesen, tagadhatatlanúl. Óh, régebben mily más volt minden! Némely hóit ficak mint ingott sokszor a Car Wash és a Shop mélyén, a tűzön át fűzőid szellemként zizegve, fekete kénkövü sziluettet izzadva ki. Hja: egykor másként láttattál fel délibábín dolgokat, életem jobb volt akkor: súlyos, biztos, végzetes, és kemény oldalad mellé bújtam, ki súgároztad a félszet, stílust, káoszt, ázsiót! S hány fontost még. Tudtam: könnyelműen elválnánk nem szabad. Ámbár az ígyekvést nem nélkülöztem én sem, aligha mondhatod. Pisztoly és dinamít és núncsakú és bóxer és még: kés (a kés!) tucatszám lógott övemröl, s lett a „mű-olajkútak” rózsás-vörös meg kékes-barna lángja jóformán zászlóm szine. Cselekedtem céltúdattal plusz önfeledten. Vagy huszonöt robbanás dörgése hallatszik múltamból, s csak most kapnak el, ha egyáltalán... Pedig be túdnék, ma még, nézzed, ennyi rugóval, angyalfíat jácaní. De mostan svúng van és tépés, és vad benzínkútas rendőr lohol megettem; egy rém hosszú Chevrólet vizözőn előttien elavúlt nyergében ülve, padlóig nyomóm rég a pedált. Híjába. Vaktában azért még vissza-visszalővök. Körűi: operett sivatag álsárga salakja, hirdetések tarkája, a Senki Én. A magány, hogyha érted: a Csak Veled. És íszákómban ótt a pénz! A Pénz, a Pénz, a Pénz, a Pénz, a Pénz. 959
