Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Zsávolya Zolán: A légtérbe porlasztva; Örvény Traktus; ZéBé verssorára; Haláltrágya-apelláta; Ádáz Suta; Gans unten; Szalonkabát az őszi erdőn (versek)
ZéBé verssorára „...izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík...” (Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk) Zárd húsodba a jelet, most még csak oda, érted? - nincsen baj, később majd...; és: mint én teszem (ötven kéziratréteg alatt is): szorítsd, szorítsd tenyérségeddel, ámyékozd tele (volnál mint a rács), s akkor (azután) engedd fel a semmi márványfoltos égterébe; meglehet, már mindenütt ez fogyatkozik meg; egyre kevesebb marad belőle a tárgyakban, elvész legalább a fele az emlékezés, a visszafelé csatangolás számtalan lendülő variációja között, a maradék széthull a pásztorórákra összedominózott intérieur-ben; csörren és koccan: láng csap ki vasára a testpalackból, a szalma ész merő tűz - bele a szemedbe!, már nem hagy el mélyén a jel (fémes színesen égő ásvány); nem oltja el • tehetetlen szélvihar, dúl-fúl, az operett megváltás. Haláltrágya- apelláta Démoni úrnőm, óh, milyen sört kérsz? Irgumburgum: hogy itt mennyi némber iszik, képedben szemlélem; kettőt vagy hármat látok belüled ugyanis. Művészneved: Kosbor (Balló Vilma). Eset(i)leg: a „székely cica”, ami erős túlzás. Hisz nem annyira doromb’, mint durung a tested. Desca, descae (mf), de nem ragozlak. Hanem: hogy jössz, és vagy a halál, hát apellálok ellened. Parttalan írás jár veled éjjel (meg ívás), aztán meg sírás-rívás, sokszor, amiért ily nagy. Túl illumint lehetek volt, összegezek; egy Bösendorfer Anyuka lennél, ha volnál német, Gaz/Gis’ Bösendorfer -játékszekrény. Haj, Klausenburger? Felcsendülsz, ejh: sohse más, egy Bösendorfer, egy-! 958
