Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Czakó Gábor: Boldog Karácsonyt!
egyébként is sajátságos viszony fűzte a Mennybélihez. Soha el nem mulasztotta a misét. Most, szenteste is el fog jönni az éjfélire, a lótolvajok miséjére, ám csak a küszöbig kíséri Angyalt. Mint mindig. Ott kivonja karját hitvese kecskebundás hóna alól, és türelmesen cigarettázik majd az áldásig a templom pitvarában. És amikor holnap, vagy holnapután viszi a villanyszámlát a pártházba, s ott fogadják az újmódi köszöntéssel: szabadság, Komádi elvtárs, ő azt feleli: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áfa alatt igazi ajándék is akad. Néha a mienk is ide érkezik. Egy alkalommal gyurma, művészi pályám egyik kiindulópontja. Ma is érzem az illatát. És az Egri csillagok! Micsoda friss nyomdaszaga volt! Ó, édes Jézuskám, megadtad, hogy huszonötször elolvashattam! A fán pedig szaloncukor. Valódi, Angyal, a család legnagyobb konyhaművésze főzi eredeti csoki-, kávé- és puncs aromával, igazi kristálycukorból. Mostanra megváltozott a gyurmák szaga és szaloncukor helyett csokis- zselés-marcipános valami járja. A csomagolás formája még hasonlít, de az íz, az illat más. Persze az unokáimnak ez lesz a bázis, erre emlékeznek ötven év múlva. Angyal sok-sok tudománya sincsen: a kukoricabor, a házisör titka, hogyan kell szappant fó'zni mindenféle avas szalonnadarabokból, piskótát sütni tojás nélkül, mert amit a tyúkok tojtak, be kellett szolgáltatni a beadásba. Hó is ritkán akad. Pedig a Karácsony éjszakáján hullott hónak olyan szaga van, mint annak a ma született, friss időnek, amelyben még nem vált szét a múlt és a jelen. Nem a hó, hanem ez az idő ropogott a csizmánk alatt, amikor anyánk kezét fogva a templom felé talpaltunk fáradtan és boldogan. Anyánk sincsen, nagymama sincsen, a sírban Mancuska, Kálmán bácsi, a fölöttem élt generáció mind. * Igazán remek gyermekeim vannak, akik különösen karácsonykor nagyon szeretnek bennünket, és bőségesen elhalmoznak ajándékokkal. De az az igazság, hogy az én Jézuskám nekem édesanyámat hozza karácsonykor, nagymamát, Kálmán bácsit és Mancuskát. Gyermekkorom kedves alakjaitól és illatától édes időt. Az én gyermekeim Jézuskája pedig egyszer majd engem tesz a fájuk alá. Folyóiratunk 1999. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatást nyújt. 947
