Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Kedves Gyula: A lovasság szerepe Komárom védelmében az 1848-49-es szabadságharc alatt
felfegyverzés és felszerelés azonban mindvégig hiányos maradt. Majthényit ezredesi rangban érte a világosi fegyverletétel. 1849. június 3-án azonban Fekets osztályát Kecskemétre vezényelték, ahová rövidesen az ezred törzse is áttelepült, s ott folytatták a szervezést. Fekets osztálya a X. hadtestbe lett beosztva, ahol a szabadságharc leveréséig szolgált. Fekets János alezredesi rangban fejezte be honvédseregbeli szolgálatát, ebben az ezredben. Az eddigiektől eltéró'en 1849 nyarán és kora ószén jóval nagyobb szerep jutott a lovasságnak Komáromban. Maga a várőrség létszáma is megnőtt, de ezen belül a lovasságé megsokszorozódott. Ennek oka abban keresendő, hogy a Klapka tábornok vezetésével visszamaradt csapatok, a kissé eróltetetten komáromi hadseregnek nevezett seregtest feladatai jóval meghaladták a korábbi várőrség feladatát. Önálló tevékenységet kellett folytatnia, s nem egyszerűen a vár megtartása volt a kizárólagos feladat, hanem az adódó lehetőségek, illetve az ellenséges haderő nagyságának függvényében kellett manővereznie. A lehető legnagyobb ellenséges erőt kellett lekötnie. Ezen feladatokhoz megfelelő nagyságú lovasságra is szükség volt. Azt rögtön kijelenthetjük, hogy nem volt a komáromi lovasság létszáma megfelelő nagyságú. Bár lovas hadosztályt szerveztek Mándy Ignác ezredes parancsnoksága alatt, az oda beosztott alakulatok alig tettek ki másfél ezredet. A huszárok ennek ellenére a kiszabott feladatokat jól ellátták, sőt bravúrra is képesek voltak, mint azt a már említett futárposta elfogása is bizonyítja. Mándy lovas hadosztályának legértékesebb részét korábban a II. hadtesthez tartozó 6. (Württemberg) huszárezred 6 százada alkotta. Talán ez volt a szabadságharc hadseregének legjobb lovas alakulata, de mindenképpen a legjobbak közé tartozott. Két tábornokot is adott a honvédseregnek: a már említett Lenkey Jánoson kívül Répásy Mihályt, a honvédsereg lovassági főfelügyelőjét. A szabadságharc majd mindegyik nagy csatájában részt vettek, s kiválóan helyt álltak Szenttamásnál, Pákozdnál, az első szolnoki csatában, Piskinél, s talán a legsikeresebb, legbátrabb akciójuk az 1849. június 20-i peredi első csatanapon végrehajtott áttöréses lovasroham. Az ezred ideiglenes parancsnoka Komáromban Prihoda János alezredes volt (a korábbi parancsnok az ekkor hadosztályparancsnoki beosztásban lévő Mándy ezredes), aki egyúttal saját korábbi osztályát is vezényelte. A két további osztályparancsnok Toperczer Károly és Körner Adolf őrnagyok. A törzstisztek valamennyien az ezred eredeti tisztikarából származnak. Mándynak magasabb elméleti felkészültsége is volt, hiszen korábban a nemesi testőrség tagja is volt, amely egyféle tisztképző iskolaként is funkcionált. Prihoda kemény, hosszú szolgálata alatt nagy gyakorlati tapasztalatokra szert tett huszártiszt volt, aki közlegényi sorból küzdötte fel magát a császári-királyi másod- kapitányi rangig. Toperczer és Körner a tisztikar fiatalabb korosztályához tartozó átlagos képességű parancsnokok voltak. 1848. szeptember 6-án Klapka megszerveztette az ezred következő osztályát is, hogy teljessé tegye az ezredet. Ez tulajdonképpen az ezred 5. osztálya volt, ekkor azonban a Württemberg-huszárok Erdélybe vezényelt osztálya már nem létezett, hiszen Komáromon kívül minden alakulat letette már a fegyvert, vagy feloszlott. Az új osztály szervezésére az adott lehetőséget, hogy Noszlopy Gáspár őrnagy csapatával egy somogyi önkéntes lovasszázad 593
