Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Kedves Gyula: A lovasság szerepe Komárom védelmében az 1848-49-es szabadságharc alatt
is Komáromba került, ezt egészítették ki az erődben lévő' felgyógyult huszárokkal (akik korábban más alakulatban szolgáltak) és néhány lovas katonáskodásra vágyó újonccal. Az osztályparancsnok Rátz Sándor őrnagy lett, aki korábban a Hunyadi-huszárok századparancsnoka volt. (Az ezred eredeti legénységét különben a Tisztántúl északi részének színmagyar lakossága adta.) AWürttemberg-huszárok különösen az augusztus 3-i kitörésben tüntették ki magukat, Prihoda osztálya a zászlójára III. osztályú kitüntetést is kapott. A hadművelet súlyát magán viselő', a szélső balszárnyon a megkerülést végző hadoszlophoz voltak beosztva. A lovas hadosztály következő alakulata a 14. (Lehel) huszárezred 3 százada volt. Ez az ezred a Hunyadi-huszárokhoz hasonlóan újonc alakulat volt, s 1848 őszén szervezték meg a Jászkun-kerület önkénteseiből, majd sorozott újoncaiból. Az ezred zöme az aradi ostromseregben, a későbbi V. hadtestben szolgált mindvégig. A komáromi három századból kettő 1848 december végén került harctérre Bobory Kálmán őrnagy vezényletével, a Mészáros Lázár tábornok hadtestébe. Bizony kezdetben nem sok sikert arattak, itt kapták gúnynevüket, „Lehull-huszár”, ami nem éppen huszáros jelző. Az I. hadtest későbbi harcaiban - különösen a tavaszi hadjárat során - már jobban helyt álltak. A harmadik század Nődl Imre kapitány vezényletével januárban került ki a hadszíntérre a Középponti Mozgó Seregbe, majd az ebből szervezett A komáromi őrség kivonulása 1849. október 3-án 594
