Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Jakabffy Imre: A pozsonyi hídfő
csökkent, máskor meg újabb szakértőkkel egészült ki. Általában a felsorolt 12 delegátus tanácskozott a kb. ugyanekkora létszámú csehszlovák küldöttséggel, amelynek elnöke Ivan Horváth, miniszterhelyettes volt. A mi elnökünk, Kiss Roland, első pozsonyi értekezletünkön így szólt hozzánk: „Kedves elvtársak” - döbbenetes csend, majd körülnézett s így folytatta: „Ki a kommunista párt tagja?” - néma csend - „Hát, akkor ki a szociáldemokraták tagja?” - további csend. Erre maliciózusan ennyit mondott: „Uraim, az értekezletet megnyitom.” Október 12. Reggel több autón, a csehszlovák delegáció tagjaival együtt helyszíni szemlét és határbejárást tartottunk, majd Oroszváron megebédeltünk. Délután egymagámban elsétáltam Dévénybe, a várhegy csúcsáról gyönyörű kilátás nyílt a Morva-medencére. Jobbról az aszály következtében patakká apadt Morva folyó kanyargóit a Dunába, szemben, osztrák földön, a Lajta-hegység nyúlványai közelítették meg a Dunát, Hamburg városának romjainál. A Porta Hungaricát most ismerhettem meg. Kelta bójok, római limes-határ, germán markomannok. Attila innen indult Európa elárasztására, avar-frank csatározások színhelye, a szlovák-morvák ezen a tájon létesítették korai államalakulataikat, a honfoglaló magyarok innen indultak nyugati portyázásaikra... Mindezek a gondolatok merültek fel bennem. A dévényi millenniumi emlékoszlopot lerombolták, most egy ős-szláv amfiteátrum jelzi, hogy Hungarica volta megszűnt, s Ady már nem törhet be innen... Október 13. Vég nélküli ülésezés az átadás előkészítése ügyében, amelyet a következő napra, 14-ére terveztek. Október 14. Czebe Jenő és én késő este kiszálltunk a régi és az új határ- sorompóhoz, ellenőrizendő, hogy az éjfélkor történő hivatalos átadást a hatósági személyek az előírásoknak megfelelően hajtsák végre. Az átadás éjfélkor megtörtént, fél egykor már visszaindultunk Pozsonyba. Október 15-17. Unalmas értekezletek mintegy hat órán keresztül, jegyzőkönyvi szövegviták, apró kifogások. Az volt a benyomásom, hogy mind a két delegáció csupán a felemelt napidíjak miatt kakaskodik, néha késő éjjelig. Október 18. Este a szállodával átellenben, a Nemzeti Színházban díszelőadás a mi tiszteletünkre. A díszpáholyból a csehszlovák delegáció elnökének, Horváth Ivánnak hirtelenszőke felesége társaságában untam végig Nedbal cseh zeneszerző népi tárgyú balettjét. Október 19. Vasárnap. Szondy Viktor bácsival és titkárával, Nábráczky Bélával autókirándulást terveztünk a Vág-völgyébe. Pozsonyt alig hagytuk el, amikor fékhiba miatt nekimentünk a lezárt sorompónak, a kocsi teteje behorpadt, más bajunk nem történt. Rossz fékünk ellenére, lassabb tempóban Nagyszombatot látogattuk meg: csendes, ódon városka, sok templommal. Október 21-22. Tárgyalási szalmacséplés. Október 23. Minthogy Magyarországnak ekkor még nem volt hivatalos külképviselete Pozsonyban, konzulátus sem, csak egy „megbízott”-féle Csordás István régi ismerősöm személyében, őt látogattam meg. Nála tárgyalt épp akkor Dobrovits Sándor, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke, egykori főnököm. Október 25. Egyórás értekezlet, másfél órás ülésezés után, este moziba 914
