Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története

félvad állapotban a Zöld Sapka környékén, az erdőben, a Szent János kút felé menet, másvalaki a Blikkben találkozott vele. Nóta benne, akkoriban válnak népszerűekké Kolozsváron a Tarzan könyvek, érdekes, hogy a Johnny Weissmüller mozi-Tarzanja belevész a feledésbe...- Tulajdonképpen igaz - dünnyögi Gordon úr.

... mintha az egész Kolozsvár olvasott volna akkoriban, könyvektől várta volna a megváltást. S a könyv tán meg is változtatta, amennyire hatalmában volt, tűnődik el a doki, s belebámul a strand sűrű fáiba. Közeledik valaki a homokos ösvényen, a kertész az, széles gereblyét húz, végtelen kottavonalakat karcolva a nyirkos földre. Megáll az ivókútnál, ráhajol, nem hallatszik fel a teraszra, de ehhez, a szökkenésre ráhajoló ember mozdulatához annyira hozzátartozik a szürcsölés, hogy a doki kivárja a végét, s csak aztán folytatja a történetet.

Dejszen annál mulatságosabb feltevés, mint hogy a temetéseken sikongató, lányos bőrű, érzékeny mozgású Gizi Géza félvad tarzani életmódra térjen át, nincs is. De uraim! Csak azért mondom, hogy lám, a város egy rokonszenves regényhős sorsát adományozza nem ellenszenves bolondjának, aki nyilván épp úgy nem volt orvosi értelemben véve bolond, mint én vagy Manó, vagy épp úgy bolond volt, mint ahogyan én és Manó is azok vagyunk. Eltűnt, nyoma veszett, s ennél fontosabbat nem tudok mondani róla, de nem is róla van szó, hanem Kolozsvár városáról, ahol ez a férfiú a köztürelem kegyeltje volt.

Hogy mármost... izé... hogy következik ebből a Kleothéra története...? Sehogy, sehogy!, neveti el magát a doki. És mégis! Izé... tudjátok, hogy a Kleothéra álnév, egy közismert magyar nemesi család sarjának adományoztuk pillanatnyi szorultságunkban, mert hát, ugyebár... Te voltál a keresztapa, Manó, ha jól emlékszem - néz a doki Maxim Gyulára, mintha hozzá beszélne, nem Manó úrhoz, a ny. főügyész pedig észrevétlenül vállat von, mint akinek mindegy, vonásairól azonban nem tudja letörölni a tettetett közöny a szenvedélyes kíváncsiságot -, dehát ki is volt az a Kleothéra, kedves Manó?-Epheszoszi királylány, nagyon érdekes, nagyon érdekes! -tüzesedik neki a tanár úr - Már az apja... már az apja is figyelemre méltó személy. O lopja el, s adja Tantalosznak az aranykutyát...- Aranykutyát, jól hallom? - rikkantja el magát Gordon úr.- Tantalosznak adja az aranykutyát, mely a gyermek Zeuszra vigyázott, ezért Zeusz sziklává változtatta büntetésből... Érdekes a nővéreinek a története is. Aédon, Zéthosz felesége... De elnézést, folytasd doki - mentegetőzik Manó úr.- Te folytasd, Manó, nagyon érdekes, az urakat, különösen Gordont kiváltképp érdekli. Mi van azzal az... izé... epheszoszi hölggyel?- Aédonnal? Mivel neki csak egy fia születik Zéthosztól, megirigyli Niobé termékenységét, s meg akarja ölni az elsőszülött fiát, tévedésből azonban a sajátját, Itüloszt öli meg... A legszebb a büntetése: mivel az Istenek megértik fájdalmát, csalogánnyá változtatják... Vegyük akkor most már a másik lányt...- Ne vegyük! - neveti el magát Maxim Gyula. - Hallgassuk inkább a csalogányt... hogy is hívják?- Aédonnak.

Valamilyen madár csakugyan csivitelni kezd az esti strandon. A nap még nem szállt alá, mintha minden, a Föld forgása, a távoli hangok, a söröspohár

861