Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története
szeretettel emlegetett. Teljesen mindegy, hogy mit ír erről az orvosi szakirodalom. Mondhatom-e vajon, hogy Gizi Géza, akit őriz a város emlékezete, a falu bolondja volt-e vagy csak báva kivétel...? Más volt, mint az átlagpolgár, ó' pedig, miután azt tapasztalta, hogy a rá osztott szerep nem veszélyes, kénytelen, só't kényszeredett örömmel! belehelyezkedett a falu bolondja szerepébe egy életen át, eladdig, hogy más már nem is tudott volna lenni. Ilyen csöndes boldogságban és együgyűségben kezdődik a huszadik század Kolozsváron. Itt rója az Ovár utcáit, melyek azóta is alig-alig változtak - csak az író, épp az író szülőházát bontották le, s a telefonközpont kapott bombatalálatot a második háborúban, s épült fel a helyébe, a Kornis utcába a most is ott álló telefonközpont -, itt rója tehát az utcákat egy igazi nő' igazi férfitestben, senki se botránkozik meg rajta, a polgárok szeretik, nem féltik tőle a fiúgyermekeiket... És ez a fontos, ez a fontos!... Nem merik végiggondolni, hogy ennek a Gézának, aki Gizi, lennie kell egy Gizijének, aki Géza, hogy hát nyilván együtt él valakivel, sőt talán valakikkel... Lehet, hogy szúrom-bököm baj- szú, harsány katonával, feddhetetlen családapával... vagy... Igen... igen, Kleothéra történetére várnak az urak, de a szép Kleothéra története nem érthető igazán a századforduló Kolozsvárja nélkül, a fáradt, spleenes Monarchia nélkül... Nem ismerték vagy nem használták itt akkoriban a szót... A spleen... ööö... hogy is magyarázzam meg, de hiszen értitek...!- Nem értjük - mondja durcásan Gordon úr. 0, nem érti az újságíró úr! Nos a spleen a századfordulón nem más, mint az a szag vagy illat, ami a sok ráizzadt test után a Freud Zsiga bőrdíványából fólszáll! Ezt ki is nyomathatja az újságjában az úr!... Még csak távoli illatként párállik föl a huszadik század, még csak a szagát fogják a nagyon kifinomultak: Vagyis... izé... szóval Gizi Géza a szolid kültelki lakásban egyedül lakik, valahol Hidelvén, annyi bizonyos, hogy még sötétedés előtt eltűnik, s a megsüllyedt tetejű házig nem követi senki. Nagyon kevesen tudják, hogy ki keresi fel őt, van-e élettársa... És volt! Tüdővészben hal meg, a Kismezői temetőben temetik el, s Gizi Géza asszonyi sikolyokkal zokog a temetésen. Kisvártatva ő is eltűnik a városból, senki se tudja, hogy hová. Ez se véletlen! Ebben a történetben nagyon sokan tűnnek el vagy tűnnek fel váratlanul... Te mit gondolsz, Maxim? Manó és Gordon, de Elek úr, a pincér is csodálkozva néz Maxim Gyula főügyészre, aztán újra Szamossy doktorra, ugyan mit kérdezett a doki, s mit fog jelenteni a válasz, amit a ny. főügyész ad, bál-mi legyen is az.- Azt - mondja Maxim Gyula -, hogy most már mondj el mindent, amit csak el akarsz mondani. Hiszen te voltál az, aki... De azt már nem mondja ki, hogy mi is volt a doki. Könnyű kitalálni: ő volt az, aki jó ideje provokálja barátait, hogy provokálják ki belőle ezt a történetet, nem a Gizi Gézáért, hanem a Kleothéráért, s szokásához híven Adámnál és Évánál kezdi, látszatra teljesen értelmetlenül, hogy aztán még az ő számára is csak utólag világosodjék meg, miért tett így, mi az, amit ily módon elmondott, holott esze ágában sem volt elmondani, éppen csak hogy kikívánkozott belőle, mint anyából a gyermek, szörnyből a szörny szülötte. A nagyfenekű, lányos hangú és kedélyű Gizi Géza távozása - ne mondjunk inkább feloldódást? - ráérős, gyönge hullámokat ver a városban. Volt, aki látta 860
