Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Hauber Károly: Egy modern regényeposz
HAUBER KÁROLY Egy modem regényeposz OSZTOJKÁN BÉLA: ÁTYIN JÓSKÁNAK NINCS, AKI MEGFIZESSEN JE könyv első bekezdését 1977 decemberének első napjaiban vetettem papírra. Utolsó bekezdésének végére pedig 1977. április 23-án tettem pontot. (...) Akik a kezdeti időszakban beleolvashattak, azok a nagy cigány regény embrionális állapotáról beszéltek. Mint örök hazudozó, magam már ekkor tagadtam ezeket az állításokat. Azt vallottam, ez a regény - ha elkészül egyáltalán — nem lesz több, és nem is lehet más, mint a magyar prózairodalom egyik darabja” - írja legújabb könyvéről a szerző, mintegy előre elhárítván azokat az értelmezési kísérleteket, amelyek történeti-szociológiai - néprajzi nézőpontból közelítenek hozzá. Nos, az immár elkészült mű ismeretében bátran állíthatjuk: egy efféle mutatvány nemcsak méltánytalan volna, de felszínes vagy hamis eredményre is vezetne. A regényből ugyanis a fikciós világot teremtő epikának olyan bőséges levegője árad, amely már-már a világirodalom nagy regényeposz-szer- zőit idézi az olvasó emlékezetébe. A Parasztok Reymontját, Garcia Marquezt, Szolzsenyicint, a magyar irodalomból pedig mindenekelőtt Móricz Zsigmon- dot. Az persze már más kérdés, (s ebben az összefüggésben talán mégsem egészen jogtalan a „nagy cigány regény” minősítés), hogy bár minden jelentős nagyepikai alkotás öntörvényű világot épít föl, zárt univerzuma gyakorta úgy emelkedik szimbokikussá, úgy szembesíti a befogadót a történelemmel s az emberi léttel, hogy szorosan kötődik egy jól körülhatárolható szociális-kulturális miliőhöz vagy társadalmi réteghez. Osztojkán könyvében ez a réteg (a magyarsággal fél évezrede összefonódott sorsú kisebbség?, roma etnikumú magyarság?) a cigányság. Pontosabban annak egy kicsi, alig több mint kétszáz főt számláló közössége, amely egy község cigánysorán él. A falu Szatmárban, a Szamos mellett fekszik, a román határnál, s bár a neve nem hangzik el, minden bizonnyal az író szülőhelyével, Csengerrel azonos. A jelenben zajló történés ideje kereken egy esztendő. 1955. június 2-án indul a cselekmény, amikor üstökös jelenik meg az égen, s a cigánysori tó közvetlen közelében lévő házak összeomlanak. Ekkor jósolja meg Harangos Eszti, a vajákos hírében álló százéves öregasszony, hogy egy év múlva eljő a világvége. S egy esztendővel később (ha nem is utolsó ítélettel, miként a cigánysoriak várják) valóban a világvége fenyegeti az itt lakókat. Egy hatalmas esőzéskor felsőbb utasításra átvágják ugyanis a falu vizesárkait magába 90
