Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka
Eurázsiának tudatosan el kell utasítania az európai civilizáció szellemiségét és egész más, nem európai alapokra kell építenie államát és kultúráját. Természetesen nem láthatjuk előre, milyen lesz ez az állam és kultúrája. De Dzsingisz kán hagyatéka, amit annak idején a Péter előtti Moszkóvia vett birtokba, még most is Oroszország kincse, nemcsak a múltját, hanem a jövőjét is meghatározza, ez pedig bizonyos mértékig lehetővé teszi az előrejelzést. Ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti, a Dzsingisz kán hagyatékához következetesen ragaszkodó eljövendő Oroszország nem fog törekedni arra, hogy európai állam legyen, ellenkezőleg, mindenképpen el fog szigetelődni Európától és az európai civilizációtól. Tanulva a múltból figyelemmel fogja kísérni az európai anyagi technika fejlődését, annyit sajátít el ebből a technikából, amennyit feltétlen szükséges, de minden körülmények között megvédi magát attól, hogy elsajátítsa az európai eszméket, az európai világfelfogást és az európai kultúra szellemiségét. Nem avatkozik be az európai ügyekbe, nem áll az európai országokban hadakozó pártok és ideológiák mellé, egyik európai társadalmi csoportot sem tekinti igaz szövetségesének. Vagyis ha a nemzetközi tőke mint az európai civilizáció egyik tényezője ellen harcol, akkor nem tekinti teljes értékű szövetségesének az európai proletariátust, mert számol azzal, hogy, bár ez a proletariátus is harcol a tőke ellen, csak félszívvel teszi, csak azért, hogy a nemzetközi tőke engedje át neki a nyereség egy részét, melyet a „civilizálatlan” országok kizsákmányolásával szerez. Oroszország célja csak az lehet, hogy pusztuljon ki egyszer s mindenkorra a nemzetközi tőke, legyen vége a civilizálatlan vagy /élig civilizált” országok kizsákmányolásán alapuló uralmának, de ez nem érdeke az európai proletariátusnak, ugyanúgy elfogadhatatlan neki is, mint az európai burzsoáziának. Ellenkezőleg, a nem európai civilizációhoz tartozó országokkal és népekkel való kapcsolatában az eljövendő Oroszországnak a szolidaritás érzésére kell hagyatkoznia, természetes szövetségeseket láthat bennük, akik ugyanúgy érdekeltek abban, hogy legyőzzék az európai civilizáció imperializmusát. Oroszországnak óvakodnia kell attól, hogy megpróbálja kiterjeszteni fennhatóságát bármelyik országra, amely földrajzilag nem tartozik Eurázsiához, tanulván abból, hogy az ilyen hódítás egyszer már tönkretette Dzsingisz kán művét. Ugyanakkor Oroszországnak fenn kell tartania a kulturális kapcsolatokat és a lehető legélénkebb kereskedelmet kell folytatnia ezekkel a nem eurázsiai, tisztán ázsiai országokkal, ezen kívül, lévén tapasztalatokban gazdagabb náluk, meg kell szerveznie, hogy szálljanak szembe az európai civilizációval, óva intenie kell ezeket az országokat attól, hogy a különböző formában megmutatkozó európaiság hatása alá kerüljenek, segítenie kell őket abban, hogy létrehozzák és fejlesszék saját nemzeti kultúrájukat. Ami az eljövendő Oroszország belső életét illeti, soha nem szabad elfelednie a múltját. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kell hozni a múltat, hiszen az lehetetlen és szükségtelen. De bizonyos alapelvek, amelyek meghatározták a régi orosz életvitelt Dzsingisz kán alatt és a Péter előtti Moszkóviában, az új államépítéshez is alapul szolgálhatnának. A legfőbb eszme ezek közül a magánélet, az állam és a vallás lehető legszorosabb összefonódása. Az istentelen és vallásellenes állam sajátosan európai találmány, közvetlenül levezethető az európai civilizáció szellemiségéből. Igaz, az európaiak nagyon büszkék erre a találmányukra és a fejlődés mérföldkövének tekintik. De az európaiak 78
