Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Gróh Gáspár: Az irodalomépítő (esszé)
tésével sorsot is választ. Tehetségéhez méltó, valóban nagyszabású építészi munkát ezt követően már nem kap. Energiáit az erdélyi szellemi élet megszervezése, fölépítése köti le. Hamarosan szépíróként jelentkezik, s szerepe meghatározó lesz a transzilvanizmus ideológiájának kialakításában, mely az 1920-as évek elején döntő szerepet játszott az erdélyi magyarságnak az új helyzethez való adaptációjában. E később sokat vitatott elképzelés (neve Erdély történelmi elnevezésére - Transsylvania - utal) a helyi hagyományra, elsősorban a fejedelemség korának (mely Erdély évezredes történelmének legvirágzóbb éveit is magába foglalta!) emlékére épült. Megerősítést nyert abból a viszonylagos elzártságból is, amelyet közigazgatási különállása erősített meg, és ami gazdasági-közlekedési elszigeteltségében is megnyilvánult. E körülmények a helyi fejlődést, a kisebb tájegységek önellátó egységének kialakulását erősítették. Egészében Erdély önálló karaktere ugyanúgy szembeötlő Magyarországhoz képest, ahogyan az erdélyi kistájak gazdasága, szellemi élete, népművészete (népdalok, táncok, díszítőművészet) is markánsan különbözik. Ezt erősíti Erdély három meghatározó etnikumának több évszázados együttélése, a kultúrák koegzisztenciája. Mindez a nagy európai történelmi régiók ütközési zónájában kialakult egyensúlyi helyzet fenntartásában való közös érdekeltség ideáljának megfogalmazására késztette Kost - éppen azért, mert a román nemzetállam belső imperializmusa ennek a harmóniának megbontására irányult. Ez az elképzelés a Trianon utáni magyar reviziós törekvések moratóriumát, az új status quo elfogadását jelentette. Ebben a formájában úgy lehetett a magyarságtudat megőrzésének programja, hogy a román hatalom számára sem jelentett kihívást. Elfogadható volt Budapest számára is, mert miközben az erdélyi magyarság saját útjának keresése nem zárta ki az újraegyesítés lehetőségét, fölmentette Magyarország hivatalos politikáját a közvélemény követelte, de az aláírt békeszerződésekbe ütköző feladatának terhe alól. A transzilvanizmus úgy jelentett a magyar nemzeti érzés számára is biztos tájékozódási pontot, hogy kikerülte a szeparatizmus és irredentizmus csapdáját - anélkül, hogy a kollaboráció bűnébe esett volna. így a politikai elképzeléseiben erősen megosztott magyarság egységének megteremtésében, túlélési esélyeinek növelésében rendkívüli szerepet játszott. Hatásához képlékenysége is hozzájárult, hiszen valójában nem volt kidolgozott rendszer, s akár egymásnak ellentmondó elképzelések összefogására is alkalmasnak bizonyult. Erre pedig rendkívül nagy szükség volt. A kapkodás, a szellemi és anyagi erők szétforgácsolódása abban is megnyilvánult, hogy elképesztő tömegű kiadvány látott napvilágot: 1919 és 1924 között 1066 magyar könyv (közte 352 szépirodalmi mű) jelent meg, s ez a nyilvánvaló túltermelés a továbbiakban sem igen hagyott alább. Erdély magyarsága első évtizedének mérlege: összesen 3186 különböző kiadvány (a példányszámokról azonban nincs adatunk). Mindezt egy olyan közösség termelte meg, amelyet az impériumváltás megfosztott értelmisége javától! Ebben a világban Kós Kiáltó szó című röpirata a reveláció erejével hatott. A János evangéliumának egy sorát parafrazeáló címével, emelkedett hangjával, a kétségbeejtő helyzetben a kétségbeesést elutasító, fájdalmát pátoszával fóloldó, kegyetlen realizmussal megírt szöveg rendkívül fontos dokumentum az eszmélkedő magyarság életében: szembenézés azzal, amit 738
