Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Gróh Gáspár: Az irodalomépítő (esszé)

korábban elképzelhetetlennek tartottak. Nem pusztán a Trianonban született döntés, hanem annak Magyarország részéről való aláírása teremtett új politikai és lélektani helyzetet. „Erdély, Bánság, Körösvidék és Máramaros kétmillió magyarja, nem én mondom neked, de a megcsonkított Magyarország mondta ki a szentenciát rólunk: nem tehetek mást, elfogadom az ítéletet, mely akaratom és hitem ellenére a fejemre olvastatott, kihirdettetett és végrehajtatott: Én rólatok, akiket erőszakkal leszakítottak rólam: lemondok. Ez az igazság! Aki mást mond, hazudik az; aki mást hiszen: álmodik az; aki másban reménykedik: délibábot kerget az. Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlen, rideg valósággal, és nem ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.”

A röpirat egyszerre helyzetértékelés, alkalmazkodási program és a transzilvanizmus tömör alapvetése. „Mi nem az egységes magyarságból el- szakasztott egyszerű lélekszám vagyunk, de külön históriai egység ezer esztendő óta, saját külön erdélyi öntudattal, önálló kultúrával, önérzettel...” S ami e gondolkodásmódra még mélyebben jellemző, az Erdély (illetve az „erdélyiség” eszméje) és az ott élő magyarság sorsának különválasztása: „Mert mi, magyarok megsemmisülhetünk - bár ez nem valószínű -, és eltűnhetik Erdély földjéről a szász is, de élni fog akkor is Erdély, mert geográfiai egyéniség, gazdasági egyéniség, históriai szükségesség.” Hogy e tételben több az illúzió, mint a realitás? Valószínű. De a pillanat szorításában ez az illúzió a túlélés esélyeit növelte.

Kós írói életműve a fenti tételek kibontása, esztétikailag eleven anyagból való megjelenítése. A Varjú nemzetség (1921) című kisregény a fejedelemség korában zajló történet. Egy egymásnak rendelt emberpár eltávolodásában, gyermekeik sorsszerű egymásra találásában, a nemzedékek egymásutánjában az idő legyőzhetőnek látszik. A természeti törvények erejének bizonyosságával bekövetkező kiegyenlítődés, a bűnök fölé emelkedő megbocsátás története a példázat erejével hat. Kós az erdélyi történelem rideg kegyetlenségét az emberi érzelmek, a szeretet törvényeivel látja fóloldhatónak. A megbékélés nem csak erkölcsi parancs, hanem a megmaradás egyetlen esélye is. Kisebb elbeszélések után e művével Kós íróként is véglegesen „befutott”, művészi értelemben alighanem a Varjú nemzetség a legsikerültebb alkotása. Atmoszféra teremtő ereje, ábrázolásmódjának szuggesztív képisége máig nem vesztett hatásából. Ez a képszerűség természetes módon függ össze a grafikus Kós világszemléletével: egy vallomása szerint írásra készülve lerajzolta magának hőseit, helyszíneit. így írásaiban a táj, a miliő szinte tapinthatóan valóságos. A hegyek, a patakok, a fenyvesek, az éles kontrasztokat teremtő hegyi fény és írói kompozíció részévé válnak. A szövegben megelevenedő erdélyi történelem, nemzedékek sorsa és mindennapjai, a törékeny szépségű vagy darabosságukban erőteljes hősök érzékenyen pszichologizálva, s többnyire balladisztikus tömörséggel fogalmazott lélekrajza megkapó harmóniába olvad. Ennek az egységnek fontos eleme a szövegbe rejtett vizualitás. Kós írásaiban is kifejezésre jut Erdély irodalmának egyik jellemző vonása: a természet és az ember formálta táj önálló dramaturgiai elemként való fölhasználása. A Varjú nemzetség címadó hőseinek a havasokra telepedése, ez a sokjelentésű exodus is ezt mutatja. A történelem viharai elől a hegyek közé húzódás, a kitérés és a fólülemelkedés jelképében egy kisebbségi sorsba tört népcsoport túlélési

739