Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Gróh Gáspár: Az irodalomépítő (esszé)
GRÓH GÁSPÁS Az irodalomépítő Az irodalomalapítás korának legmarkánsabb figurája Kós Károly (Temesvár, 1883 - Kolozsvár, 1977). Életútja korszakokat kötött össze, megragadó példájaként annak, hogy egy közösség képviselete és a művészi önmegvalósítás miként egyeztethető' össze esztétikailag is maradandó értékű alkotásokban. Végzettségét tekintve építészmérnök, a századelő magyar építőművészeti útkeresésének, a nemzeti formanyelv megújításának illetve megteremtésének nagyhatású alkotója. Szemléletének kialakulásában honi mesterei mellett kiemelkedő szerepet játszanak az angol preraffaeliták, akik a századelő magyar szellemi életére igen jelentős hatást gyakoroltak. Walter Crane 1900-as budapesti életmű kiállítása Kós alapélményei közé tartozott. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén kibontakozott szecesszió dekoratív törekvéseivel szemben (mint amilyet Bécsben Schiele vagy Prágában Mucha képviselt), a magyar szecesszióban megjelent egy mértéktartóbb, a vonalakkal szemben a tömbök, foltok, nagyobb formák ritmusára építő, funk- cionálisabb irányzat. Ebbe illeszkedett Kós korai építészeti és grafikai munkássága. Hamar kiderült, hogy Kós korántsem csupán építész. Erdély történelmi építészetét tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy az egyrészt a XIII. században itt letelepedett szászok által meghonosított gótikának és a helyi mesterek által alkalmazott eredeti formáknak, szerkezeteknek összeolvadásából nyerte önálló karakterét. Mindezt századokon át csiszolta helyi stílussá a történelem és a táj, a helyszínen talált anyagok, a szükségletek, lehetőségek. „Erdély művészetének alapja a nép művészete, a nép művészete pedig a középkor művészetére épül” - foglalta össze véleményét. Elképzelését a népi kerámiákat, kályhákat, faragásokat, öltözeteket vizsgáló szaktudomány későbbi vizsgálatai is igazolták. Az építészet nem önmagában, hanem egy szellemiség kifejeződéseként, kulturális modellként jelenik meg Kós számára. Építészként természetesen sokat foglalkozott grafikával, metszeteit maga nyomtatta ki. Szövegei pedig nem annyira az építészet kutatóját, mint inkább a majdani írót idézik olvasói elé. Társasága sem csupán közvetlen pályatársaira szorítkozik, barátságot köt a kor prózáját megújító íróval, Móricz Zsigmonddal is. Az I. világháborút követő összeomlás Budapesten éri. Az ekkor már jelentős megbízatások sorát (a Budapesti Allatkert több épülete, a zebegényi templom, a kispesti tisztviselő - Wekerle - telep, s nem utolsósorban az utolsó magyar király koronázás dekorációja) sikerrel teljesítő művész ekkor már az Iparművészeti Főiskolára meghívott tanár. A kinevezést nem fogadja el: Erdélyben nagyobb szükség lesz rám, mint Budapesten” - írja levelében. Dön737
