Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő
SZONNTÁG GÁBOR Thomas Merton — Misztikus teológus és szemlélődő Szemlélődés Február 26. Húshagyó kedd. Holnap hamvazószerda, és ma, amint itt ülök a napfényben, nagy kék és bíborszínű halak úsznak el mellettem bensőm üres sötétjében, ebben a tengerben, amely azonnal megnyílik bennem, mihelyt behunyom a szemem. Gyönyörűséges sötétség, gyönyörűséges nap, - beragyogja a világot, amely engem már többé nem érdekel. Nem jut eszembe, hogy gondolkodjam rajta: át fogjuk-e valaha is ültetni a fiatal jávorfákat odaát az erdőből erre a csupasz ösvényre, - arra a helyre, ahol egykor a régi istálló állt. Nem jut eszembe, hogy csodálkozzam rajta, mennyire megváltozott itt minden. Ott ülök egy cédrustönkön, amelyet félig elhasított valamelyik novícius életlen fejszéje, és nem gondolok rá, milyen terveket készítettem az imádság e helyére, mert nem fontosak. Majd meglesz, amikor meglesz. A dombok a távolban kristálytiszták, Isten van itt jelen, az O áttetsző' világában, de túlságosan szent ahhoz, hogy kiejtsük a nevét, túlságosan szent ahhoz, hogy megfigyelhessük. Csöndben ülök. A nagy, mélyben úszó halak bíborszínűek az én tengeremben. Különböző mélységszintek közt élünk. (Thomas Merton: Jónás jele) Technikailag viharosan fejlődő és konfliktusokkal terhelt világunkban vajon van-e még hely a szemlélődés számára? Vagy már csak a múlt része? A válasz erre az lehet: az ember legalapvetőbb szükséglete a közvetlen és tiszta valóság megtapasztalása, annak végső gyökereinek megismerése. Helyet kell találnunk a szemlélődésnek az életünkben, ha emberi lények akarunk maradni. Ha a szemlélődés lehetetlenné válik, akkor az emberi élet elveszíti lelki orientációját, amelyen minden más - rend, béke, boldogság, józan gondolkodás - nyugszik. De a szemlélődés szigorúan teljes embert igénylő hivatás. Kevesen keresik, még kevesebben találnak rá. És mégis, e kevesek jelenléte tanúsítja, hogy a szemlélődés szükséges és lehetséges marad. Az ember ösztönösen vágyik a harmóniára, a békére, a nyugalomra. Ezek egyike sem kiugró jellemvonása a modem társadalomnak. Mertonnak egy olyan kolostorban írt könyvei, ahol egy szemlélődőbb kor hagyományai és rítusai még elevenen élnek a gyakorlatban, ugyan nem segítenek, de felidézik 719
