Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 1. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka

hogy nem hárították el, hanem maguk az oroszok szabadították Oroszországra. Az ország így egyre inkább az európai civilizáció provinciája lett, e civilizáció imperializmusa pedig egyre komolyabb sikereket ért el Oroszországban. Technika helyett az oroszok kezdték átvenni az egész más lelki alkatú emberekre szabott európai gondolkodásmódot. Az orosz ember már nem volt önmaga, de nem lett európai sem, egyszerűen elfajult. Ennek következtében megromlottak az oroszok közti belsó' kapcsolatok, mély szakadékok nyíltak közöttük, megszakadtak a társadalmat összetartó kapcsolatok. A nemzetellenes monarchia két évszázados uralma alatt magára haragította a lakosság minden rétegét, ez pedig forradalomhoz vezetett. De a forradalom nem változtatott a lényegen, mert a hatalomra került új elemeket is megfertőzték az európai civilizáció mérgei, európai talajon, az európai civilizációban keletkezett világnézetet honosítottak meg Oroszországban, eszközeivé váltak az európai kulturális imperializmusnak, mert ezt a kultúrát tévesen „egyetemes emberinek” tartják. így hát Oroszország a forradalom után nem lett önmaga, nem szabadult az európai kultúra szellemi igája alól és nem teremtheti meg szabadon az orosz-eurázsiai, sem pedig európai lelki alkaton alapuló sajátos nemzeti kultúráját.

Oroszországnak az lesz a feladata a jövőben, hogy végre ismerje meg a maga igazi természetét és térjen vissza saját történelmi feladataihoz. Oroszországnak be kell látnia, hogy, miként az egyes európai államok katonai és gazdasági hatalma, melyek leküzdése céljából militarizálta és európaizálta Oroszországot a forradalom előtti nemzetellenes monarchia, ugyanúgy a bur- zsoá-kapitalista rendszer, melynek megdöntése nevében a forradalom utáni kommunista kormányzat megkezdte Oroszország szocialista átalakítását, csak szerves részei és természetes képződményei ugyanannak az európai civilizációnak, amely célkitűzéseit tekintve a történelmi Oroszország legfőbb ellensége, ezért nem ezekkel a partikuláris jelenségekkel, hanem magával az európai civilizáció egészével kell harcolni, különös tekintettel a civilizáció szellemiségére, ehhez a harchoz pedig olyan eszközöket kell választani, amelyek mentesek az európai civilizáció szellemiségétől, hisz másképp a harc aligha érheti el célját. A Péter utáni nemzetellenes monarchia ott követte el a hibát, hogy csak az egyes európai államok katonai és gazdasági erejét látta veszélyesnek, ehhez hasonló orosz katonai és gazdasági erőt próbált létrehozni, ezért átvette és beoltotta Oroszországba az európai militarizmus, az állami imperializmus és az álnacionalizmus (gőgös sovinizmus) Oroszországtól idegen szellemét. A forradalom utáni hatalom pedig ott követte el a hibát, hogy a burzsoá kapitalista rendszerben látta az egyetlen veszélyt, ennek leküzdése érdekében kezdte beoltani Oroszországba a gazdasági materializmus világnézetét, de ez a szellemiség épp úgy európai és épp olyan idegen Oroszországtól, mint a korábbi. Meg akarja valósítani Oroszországban a kollektivista ideálokat, melyeket európai teoretikusok hoztak létre és teljesen idegenek Oroszországtól. Ha beláttuk, hogy ez a második hiba is szellemi rabságba taszítja Oroszországot, az európai civilizáció provinciájává zülleszti, eltorzítja a történelmi Oroszország természetét, végleg el kell utasítani az európai szellem minden megnyilvánulási formáját és meg kell vívni a döntő ütközetet az egész európai civilizációval. E harccal egyidőben kell meg75