Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Kisebbségtörténelem a mítosz tükrében
STANIStAW BARAtíCZAK: Voltaire okádéka Aki látta vagy olvasta Witold Gombrowicz Operettjét, aligha tudja elfelejteni e remekmű egyik mellékszereplőjét s egyúttal fontos személyiségét, a Professzort. A pezsgőmámoros áriákon szárnyaló világforradalmi eszme tükrében a Professzor tojásfejű entellektüel jellegzetes képviselője, aki megpróbál valami értelmet találni a történelem folyamatában. De gondolatmenetét minduntalan megzavarja egy fiziológiai reakció, melyen képtelen úrrá lenni e szerencsétlen gondolkodó. Valahányszor filozófiai mélységű kijelentést próbál kipréselni magából a Professzor, a világtól és önmagától való undora visszafojthatatlan hányingert kelt benne. Elmés magyarázat helyett harsány, öklendező hangokat hallat, melyek a torkot elszorító görcsökről tanúskodnak. Bocsáss meg, kedves Olvasó, ha úgy esett, hogy e bírálat olvasásával színesíted a reggeli étkezést, de egyszerűen nem találok jobb módszert arra, hogy ízelítőt... mit nem mondok, hogy bevezesselek egy másik kelet-európai - esetünkben keletnémet - drámaíró művészetébe. Böfögés, csuklás és öklendezés, valamint az emésztőrendszer más, még szégyenletesebb hangjai zengik be az avantgárd teátrumok színpadait, amelyek bemutatják - a nyugati világ legillemtudóbb országaiban és városaiban - az egykori NDK elismert művésze, Heiner Müller darabjait. Ez engem személy szerint nem különösebben zavar, mert igen ritkán járok színházba Amerikában, különösen avantgárd színházakba, keletnémet avantgárd darabokat előadó színházakba meg be se teszem a lábam; de az egyik helyi lap1 recenziót rendelt tőlem e sokoldalú író darabjait, verseit, elbeszéléseit, eszméit, beszédeit és interjúit tartalmazó három angol nyelvű kötetéről2, így kénytelen voltam (ez a recenzensek sorsa, ha nem is mindig) elolvasni őket. Olvasmányélményeim birtokában meg sem kell osztanom honfitársaimmal komparatisztikai felfedezésemet: a világhírű német drámaíró, akit tavaly Nobel-díjra jelöltek (mint megtudtam a fülszövegből) kétségkívül a mi Gombrowiczunk hatása alatt áll. Nem számít, hogy aligha olvasott Gombrowiczot: a forrástól független objektív tény, hogy Müller munkásságát tanulmányozva minduntalan eszünkbe jut a Professzor az Operettből; és az a harsány „Háá!” Vessünk egy pillantást Müller egyik legismertebb és legsikeresebb darabjára, a terjedelmes című Gundling élete Porosz Frigyes Lessing alvása álma sikolyára. Abban a pillanatban kezdődik a cselekmény, amikor a porosz király, 1 The Neiv Republic. A bírálat angol változata a lap 1990. április 23-i számában jelent meg. 2 Heiner Müller: Hamletmachine, and Other Texts for the Stage, New York, 1984; The Battle: Plays, Prose, Poems, New York, 1989; Explosion of a Memory: Writings, New York, 1989. Mindhárom kötetet Carl Weber fordította és állította össze, kiadójuk a Performing Arts Journal Publications. 702
