Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka
szembeszáll az európaizálással, bármennyire is erőltetik azt kormányzói, legyenek azok monarchisták vagy kommunisták. Tehát a kommunista hatalom a régi nemzetellenes monarchia euró- paizáló hagyományait folytatja. Nem szakított a múlttal, teljes mértékben e múlt, „Nagy Péter” hírhedt „örökségének” foglya. S mi több, még nagyobb méretekben és még nagyobb lendülettel folytatja I. Péter művét, mint bármelyik Pétert követő monarcha. A szovjet hatalom alatt nem következett be olyan döntő fordulat az orosz életben, mint I. Péter alatt, csak hirtelen felgyorsult a mozgás a korábban kijelölt irányba. Ha pedig hibásnak látjuk ezt az irányvonalat és a forradalmat úgy fogjuk fel, mint a történelmi Oroszország elemi erejű vágyát arra, hogy ezt valami egész mással váltsa fel, akkor el kell ismernünk, hogy a szovjet hatalom mind ez idáig még nem kezdett hozzá a forradalom által kitűzött feladatok megvalósításának. Nem szabadította fel Oroszországot az európai civilizáció igája alól, ellenkezőleg, csak arra törekedett, hogy az iga még elviselhetetlenebb legyen. XIII. Vessünk még egy pillantást Oroszország-Eurázsia történelmi fejlődésének korábban felvázolt képére. Tehát az eurázsiai világ zárt, mind Európa, mind Ázsia fennmaradó részétől eltérő földrajzi, gazdasági és etnikai egészet alkot. Maga a természet mutatja meg az Eurázsia területén élő népének, hogy egyetlen államban kell egyesülniük és másokkal együttműködve kell létrehozniuk saját nemzeti kultúrájukat. Eurázsia állami egyesítését Dzsingisz kán személyében a turániak valósították meg elsőként, s kezdetben a turáni nomádok voltak az összeurázsiai államiság hordozói. Aztán a turániak államalkotó lelkesedése elfajult, ugyanakkor megindult az oroszok nemzeti-vallási felemelkedése, így az összeurázsiai államiság a turániaktól az oroszok kezébe került, ők lettek az örökösei és hordozói. Oroszország-Eurázsia minden lehetőséget megkapott arra, hogy megteremtse kulturális, politikai és gazdasági autarkiáját, kifejlessze sajátos eurázsiai kultúráját. De mivel a szomszédos Európában egyre erőteljesebb lett az imperializmus hódító és gyarmatosító szellemisége, és az egyoldalúan technikai beállítottságú, az élet külső szervezésével elfoglalt európai civilizáció egyre határozottabb expanziós törekvéseket mutatott - Oroszország-Eurázsiát meg kellett védeni a nyugati veszélytől, a kulturális, gazdasági és politikai függőség rémétől. Önvédelmi célokból el kellett sajátítani Európa bizonyos technikai vívmányait. De ez a folyamat hamarosan öncélúvá vált Oroszország-Eurázsia uralkodó számára. Elfeledkeztek arról, hogy az európai hadi- és ipari technika átvételére kizárólag azért van szükség, hogy megvédjék Oroszországot a külföldi kulturális befolyástól, így Oroszország vezetőit maga az átvétel folyamata lelkesítette, lenyűgözte őket az európai civilizáció, az a hiú vágy emésztette mindegyiküket, hogy olyan államot hozzanak létre Oroszországból, amely külsőségeiben ugyanolyan, mint az európai államok, ők maguk pedig egyenrangúak legyenek az európai nagyhatalmak uralkodóival. Ennek következtében azt a külső veszélyt, melynek elhárítása céljából kezdeményezték az európai technika átvételét, nem csak 74
