Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Kisebbségtörténelem a mítosz tükrében
néhányszor romba dőlt, s pusztító járványok, pestis és kolera tizedelte több ízben is a népét. Micsoda hit, micsoda erő, micsoda életakarat lehet ebben a népben, amely öt évszázad alatt tízszer építette újra meg újra városát! Montázs és parafrázis A csallóközi árvíz eseménysorozata történelmileg igen közeli időben történt, a mitológiai távlatot ezért - a poétika eszközeivel - magának a költőnek kellett megteremtenie. Ennek a mítosz-alkotó poétikának lényegében két fontosabb eljárásmódja van: a montázs és a parafrázis. A montázs a Jelen és történelem esetében arra utal, hogy a költői szövegbe minduntalan mitológiai, filozófiai és irodalmi betétek vagy idézet-töredékek épülnek, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az egyetemes, illetve magyar kultúra gondolati rendszerével kössék össze a mondanivalót. Ezek a betétek vagy idézetek, mint Cselényi László maga elmondja, a Genezisből, a Gilgames-eposzból, Hérakleitosz, Arisztotelész, Spinoza, Hegel, Kierkegaard, Husserl, James Joyce, Bornemissza Péter és József Attila műveiből valók. A költő általuk adott mítoszi távlatot és mélységet mindannak, amit a csallóközi árvíz tapasztalatai, illetve a maga történelmi, ismeretelméleti és esztétikai felismerései nyomán el akart mondani. Ezek között, a költői konstrukcióba épített szövegek között különleges szerepet töltöttek be a Genezis, illetve a Gilgames-eposz vízözön- történetei, amelyek szerkezetileg is kitüntetett helyet foglaltak el a költői struktúra tengelyében. Elsősorban ez a két vízözön-történet adott mitologikus távlatot a csallóközi árvíz drámai jeleneteinek. Mint mondottuk, a Jelen és történelem mítosz-alkotó poétikájának másik eljárásmódja a parafrázis: ennek során a költő a riportok korábbi szövegelemeit, szövegtörmelékeit vette alapul, s ezeket alakította át részben poétikai, részben grammatikai eszközökkel. A korábbi diszkurzív szöveget többszörös transzformációnak vetette alá, a tudósításokban megjelenő hagyományos realista leírást szürrealista jellegű szóképekké alakította át, a szabatos nyelvi formákat teljes mértékben felbontotta, széttördelte: nem a nyelvtani szabályok szerint szervezett mondatok és szintagmák által építette fel a szöveget, hanem egymás mellé, sőt egymással szembeállított szavakból, illetve szintagmatörmelékekből. A nyelvi elemek között a fogalmi, illetve alaki hasonlóság vagy ellentétezés hozott létre kapcsolatot, ilyen módon jöttek létre az igen fontos szövegszervező szerepet betöltő paradoxonok, szójátékok és nyelvi ötletek. Zalabai Zsigmond figyelmeztetett arra, hogy Cselényi szövegének sajátos nyelvi szabályrendszere, olvasási kódja van, és ez a szabályrendszer egyaránt kihat a szavak használatára, a mondatokat helyettesítő szócsoportok, illetve a szövegszervezés nagyobb egységeinek kialakítására. Mindennek következtében experimentális költői nyelvezet jött létre, Cselényi László műhelyében az avantgárd költészet kutató-kísérletező törekvései érvényesültek, a kötet alcíme - „a lehetőségek egy elképzelt szöveghez” - maga erre utalt. A parafrázis, mint szövegalkotó eljárásmód, ilyen módon megszüntette a korábbi tudósítások közvetlen - konkrét eseményekhez kötött - jelentését, s a folyamatos előadás felbontása, illetve a többértelműség bevezetése következtében mitikus értelemmel ruházta fel a költemény szövegét. 700
