Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Kisebbségtörténelem a mítosz tükrében
messze meghaladta a hatvanas évek szlovákiai magyar riportázs-műfajának színvonalát. Valódi elbeszélő készség érződött mögöttük, a fiatal újságíró meggyőző helyzet- és emberábrázoló képességét tanúsították. Hasonló erényeket árultak el az 1965-1966-os, illetve 1968-1969-es párizsi beszámolók: Cselényi László nyitott szemmel fedezte fel a kortárs francia irodalmat és művészetet, rokonszenves nyitottsággal fogadta be a francia kultúra igazi értékeit, és érzékeny tollal számolt be tapasztalatairól. A riportok sorában mindazonáltal az 1965-ös dunai árvízről készült tudósítás kapta a legfontosabb helyet, és az árvíz során szerzett élmények, felismerések szőtték át a költői mítosz szövegét is. Zalabai Zsigmond figyelmeztetett arra, hogy a nagy csallóközi árvíz milyen mítoszképző szerepet töltött be a szlovákiai magyar irodalomban: Cselényi nagyívű költeménye mellett a többi között Tőzsér Árpád Fut Csallóköz című verse és Dobos László Egy szál ingben című regénye mutatja ezt a szerepet. A tudósításokat személyes hangú esszék és önéletrajzi vallomások egészítették ki, a tapasztalati valóság mellett könyvek, olvasmányok nyomán alakult a Jelen és történelem anyaga. Ezek az esszék részben az értekező próza hagyományait követték, részben költői montázsok, mint az F-montázs avagy a Fábry-formula című szöveg, amelyet négy elemből álló szövegegységek építettek fel: az első és a harmadik egység Cselényi László személyes emlékeket és elvi felismeréseket tartalmazó szövege, a második Fábry Zoltán írásaiból, a negyedik a vele foglalkozó tanulmányokból válogatott. Már a Fábry-montázs is mutatja a szerző mély érdeklődését és elkötelezettségét a kisebbségi irodalom iránt, ezt az érdeklődést fejezte ki a Kovács Magda novellisztikáját bemutató Fekete szél című személyes hangú tanulmány, amely a szlovákai magyar elbeszélő irodalom újszerű lehetőségeit mérte fel. A további esszék általában Cselényi művészi szemléletének és költői etikájának forrásvidékét tárták az olvasó elé: azokra a költői búcsúztatókra gondolok, amelyek Kassák Lajos, Füst Milán, Nagy László és Szilágyi Domokos munkásságának méltatása nyomán végezték el a pozsonyi magyar költő önvizsgálatát. Természetesen a költői önismeret kifejezésében vállal szerepet a diákéveket és az első verseket idéző Legenda az ifjúság vizéről című emlékezés, a Tóth Lászlónak adott Az emberélet útjának felén című teijedel- mes interjú vagy a kötet kialakulását megvilágító A riporttól a mítoszig című írói vallomás. Három költői élménykor A riportokban és az esszékben-vallomásokban három egymással szerves összefüggésben álló élménykor jelent meg, egyszersmind ezek az élménykörök alakították ki Cselényi László költői világképét, illetve a kötet gondolatmenetét. Az első élménykörben a szűkebb szülőföld: a gömörpanyiti és jolsvai kisvilág természeti, emberi és művelődési élményei kaptak helyet, az ifjúság egyszer gyötrelmes, másszor tündéri emlékei, amelyek között éppúgy megtalálható volt az 1945-1948-as korszak diszkriminációs nemzetiség-politikai gyakorlatának az idegszövetekben őrzött tapasztalata, mint azok az élmények, amelyeket a tájjal és a könyvekkel történt bensőséges találkozások idéztek elő. A második élménykor a nagyobb földrajzi és történelmi távlatokat átfogó 697
