Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka
elméleteit. Olyan kísérletek ezek, melyekre az európaiak sajnálják a maguk különösen „értékes” emberanyagát. Igazán érthető tehát, hogy az európaiak helyeslőén fogadják a szovjet hatalom törekvéseit, és csak annyiban bírálják a szovjet valóságot, amennyiben még nem teljesen vagy nem a legsikeresebben valósultak meg ezek a törekvések. A Szovjetúnióba látogató külföldiek hazatérésük után megmosolyogják az „orosz vadembereket”, de buzgón helyeslik a kormányzók azon dicséretes törekvését, hogy beoltsák az európai civilizációt ezekbe a vadakba. Eltekintve a nyilvánvaló üzleti veszteségektől, melyeket az orosz kommunista kormányzat léte okoz a burzsoá Európának (a kormány társadalmi-gazdasági kísérleteivel megnehezíti, hogy kellő mennyiségű európai áru jusson be Oroszországba) - az európaiak ezzel a veszteséggel együtt is előnyösnek tartják, hogy Oroszországban kommunista kormányzat került hatalomra. Mert folytatja az európai átalakítás munkáját. Lerombolja az orosz élet szellemi alapjait, eltünteti a nemzeti sajátosságokat, meghonosítja Oroszországban azt a materialista világnézetet, amely uralkodó Európában és Amerikában, az európai gondolkodók által létrehozott, az európai civilizáció talajából sarjadt eszméket nevelnek bele Oroszországba - a kommunista kormányzat ezzel megerősíti Oroszország mint az európai civilizáció gyarmata helyzetét, még inkább kiszolgáltatja Oroszországot az európai szellemiség hódításának, ami még I. Péter idejében vette kezdetét. Mindent egybevetve ez kedvező az európaiakra nézve. Minden európai emberben az a titkos vágy munkál, hogy a fóldteke minden nemzetét teljes mértékben megfossza egyéni arculatától, felszámoljon minden sajátos és elszigetelt nemzeti alkatot és kultúrát az európai kivételével, amely lényegében maga is nemzeti (mert az egységes kelta-germán rassz népei hozták létre, ezeknek közös történelmük volt, melynek során ugyanolyan zárt egységet alkottak, mint Kína tartományai), mégis egyetemes emberinek próbálják beállítani. Ha ez az álom valóra válik, az egész világon elterjesztik az „egyetemes emberi” (azaz latin-germán) kultúrát és a világ minden népét másod- vagy harmadrangú európaiakká alakítják át, elsőrangú európaiaknak pedig megmaradnak a született európaiak, a román, germán és angolszász népek - számukra ez az „egyetemes emberi” kultúra egyben nemzeti kultúra is. Az európaiak így az egész világ urai lehetnek. Mivel ez az európai civilizációs imperializmus végső célja, az európaiaknak nem számít, milyen eszközökkel érhetik ezt el. Ezért tekinthetik szövetségesüknek az orosz kommunista kormányzatot ebben a művükben. Az egyetlen, ami a szovjet kormány tevékenységében végképp nem tetszik az európaiaknak - a gyarmatokon és Ázsiában folytatott propaganda. De nem azért idegesíti őket, mert a kommunizmust népszerűsíti, hanem azért, mert lángra lobbanthatja az ázsiai gyarmati népek nacioanlizmusát és arra ösztönözheti ezeket a népeket, hogy nacionalista alapon utasítsák el a európai civilizációt. így az európaiak pontosan azt találják visszataszítónak a szovjet kormányzatban, amivel, mint már mondtuk, folytatja (inkább ösztönösen, mint tudatosan) az oroszok történelmi művét. A páneurópai imperializmus, az európai civilizációs imperializmus igazi ellensége nem az európai civilizációból született, attól elválaszthatatlan kommunizmus, hanem a történelmi Oroszország, Oroszország-Eurázsia, ami természetéből adódóan 73
