Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Bognár Antal: Életvadászok

kutyával szimatoltatják végig. Mindenkitől ujjlenyomatot vesznek. Aki okmány nélkül érkezett, eleve gyanús, fegyveres őrizet alá kerül. így is pillanatok alatt kápói teremnek a tábornak: helyükön találják magukat a klánok főkolomposai, s megkeserítik annak az életét, aki gyöngébb, vagy pechjére véletlenül közéjük sorolták. Egyhamar verekedés tör ki. Akiről kiderül, hogy van valami a rovásán, katonai szállítógéppel visszatoloncolják. Ha közben meg nem szökik. Két hónap tartózkodási engedélyt kaphat, aki humanitárius segélyre szorul; indokolt esetben ezt egy hónappal meg lehet hosszabbítani. Buszok szállítják őket ideiglenes szállásokra, templomoknál, barakkokban, sátrakban, gyárépületekben.

A durresi fiú, akivel Leó szóba elegyedett, úgy tartotta vállára akasztva a Kalasnyikovját, mint a vadászok a puskát; ez némi bizalmat gerjesztett benne, noha a legényke nem lehetett több tizenhat évesnél. Ezért is szólította meg éppen őt, laza tartása a nyüzsgésben - volt, aki se látott, se hallott, csak a hajóra valahogy felkapaszkodjon, mások a fegyveres felügyelő személyzetet ostromolták, a hajó és a szárazföld közt állandó ide-oda ordítozás folyt, s volt, aki a parton sétafikáivá most is csencselt, lisztet vagy injekcióstűt próbált eladni valamelyik segélyszállítmányból, villanyborotvát árult - azt sugározta, hogy a felügyelet tiszte nem egyszerűen a megbízójától eredhet, hanem neki van kitalálva. 0 az, aki egyik hajóval sem fog elhajózni. Pamutpóló volt rajta, matrózcsíkos, a vastagabb fajta, haját a homlokán kendermagos mintázatú, összesodort selyemszalag fogta át.- Te nem szállsz hajóra? - kérdezte Romm pajtáskodva, tálján nyelven; nincs olyan ember Durresban, aki ne gagyogna olaszul.

Fürtökben lógtak a hajón az emberek, borostásan, az indulást sürgetve, mintha odaát minden megoldást nyerhetne; kilencven százalékuknak nincs semmiféle okmánya.

Megcsóválta a fejét, nem is annyira tagadólag, mint inkább olyanformán, ejnye, mit kukacoskodik itt ez az idegen, és honnan veszi, hogy okosabb, ha itt okkal, ok nélkül mindenki szedi a sátorfáját? Még a tengerre hosszasan kibámulva is csak a fejét forgatta.

Végtére is akit felügyeletre megfogadnak, az már egy fejjel nagyobb itt a többinél, s ha tizenhat évesen megbecsüli magát, sokra viheti. Lénárt elkönyvelte magában, hogy nem fog a kérdésére választ kapni.

Mi lehet most a durresi fiúval? Vajon gondol-e a hajóval, amely abba a szebb, jobb, boldogabb, sóvárgott, vágyva vágyott világba tart? Tiranában változatlanul van narancs és alma, néha villany is, de nincsen kenyér. A péküzletek előtt sorok álltak. Dollárért, drachmáért azonban minden kerül. Szétszaggatott zöld tízlekeseket sodort az utcán a szél.

A telefonvonalak szeszélyesen, de működtek. A követségről előző nap távoztak az alkalmazottak családtagjai: a Szarajevó melletti Rajlovacból hat német helikopter érkezett értük. Tűzharcban, golyózáporban szálltak fel velük az amerikai követség gyepéről. Kijutni a reptérre ötven dollár. De azt már lezárták. Az összes járatot törölték, ezt többször is ellenőrizte. Maradt volna a lehetőség, hogy megpróbál elvergődni Durresig; ha ugyan ott a kikötőbe még van miért olasz hadihajónak beóvakodnia, és ha egyáltalán parancsot adnak, hogy megint kockáztassa meg.

656