Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Sneé Péter: Nem jár arra senki
tartja a kötél, mégis észreveszi. Erőlködve alátekint. Farkasszemet néznek. Egyikük sem szól, csak a rostok zizegése hallik, meg a korhadt törzs baljós ropogása. Végül apja toppant egyet, és elfintorodik. Az ág kissé meghajol súlya alatt, azután visszaugrik. Apja lába alatt már nincsen semmi, csak a levegő'. Lassan inog ide-oda, nem repül. Szájából kihull a cigaretta, és puffadó, lilás nyelvét ráölti, vissza sem húzza többé. A kisfiú lehuppan a földre, azután közelebb mászik, és beles táskájába. Üres, árva kenyérhaj sincs benne. Elfészkel a kiálló gyökerek között, fázósan magához ölel egyet, és elalszik. Hamarosan kikezdik a rókák. 640
/
