Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Csikány Tamás: Pétervárad, a Duna Gibraltárja
téztek ellene. Május végén már a Jellacic-hadtesthez tartozó dandárok is megjelentek a várnál, de a helyzetet ez sem változtatta meg. Nagyobb veszély fenyegette viszont Újvidéket, melyet a várőrség erőivel már korábban földsánccal vettek körbe. A város bejáratait nagyobb földművek védték. A várost Jellacic június 11-én este támadta meg. A nagy kiterjedésű műveket a védők nem tudták megfelelően megszállni, ezért rövid harc után a hídfőbe húzódtak vissza. Ennek a megtámadását Jellacic másnap rendelte el, de a várágyúk a védőket itt már hatásosan tudták támogatni. A támadást visszaverték, viszont a város szinte teljesen leégett. Jellacic ezután, fenntartva a jobb parti zárolást, elvonult. Ez a helyzet a vár átadásáig nem változott. Perczelt sikeres hadműveletei ellenére engedetlensége és túlzott önállósága miatt a minisztertanács június 7-én elmozdította beosztásából. Helyére először ideiglenesen Tóth Ágoston ezredest nevezték ki, majd a hadügyminisztérium július 2-án Guyon Richárd tábornokot állította erre a posztra. A IV. hadtesten kívül ekkor már a Délvidéken tevékenykedett a Kmety György ezredes vezette hadosztály, mely a győri ütközet után szakadt el a VII. hadtesttől. A hadszíntér parancsnoka Vetter Antal altábornagy volt. Ennek az erőnek az élén kellett felvennie a harcot Jellacic bán csapataival és minél gyorsabban egy támadó hadjáratot vezetni. Vetter terve szerint az ellenséges csapatokat két irányból kellett megtámadni, a IV. hadtest a Földvár-Szenttamás-Verbász irányban, míg a Kmety-hadosztály északról, a Ferenc-csatornán átkelve támad. A tervnek megfelelően a magyar csapatok megkezdték az előkészületeket, csapatösszevonást és fokozott felderítő tevékenységet folytattak. Mindez nem maradt titokban Jellacic előtt sem, aki elhatározta, hogy a magyar csapatokat megelőzi és támadólag lép fel. A támadáshoz Jellacic 12-13 000 fővel rendelkezett, míg Guyon hadteste, melyet Jellacic támadása ért, 7-8000 főből állt. A cs. kir. csapatok hosszú éjszakai menet után július 14-én hajnali két órakor indították meg a támadásukat a kishegyesi táborban lévő magyar csapatok feketehegyi előőrse ellen. Az előőrsi szolgálatot ellátó 60. (Wasa) sor- gyalogezredi 2. zászlóalj azonban mindaddig felfogta a támadást, míg a hadtest fel nem vette a harcrendet. Miután ez megtörtént, a Wasa-zászlóalj és a 30. honvédzászlóalj azonnal támadásba ment át, mely mintegy 400 lépéssel visszaszorította az ellenséget. Az ellentámadás azonban csak lassan nyert tért, így Peretzi Mihály ezredes, akinek a hadosztályához e zászlóaljak tartoztak, a jobbszárnyról újabb támadást vezetett jelentős tüzérségi fedezet mellett. A váratlan és gyors magyar felfejlődés és támadás megingatta Jellacic támadó csapatait, melyek rövid harc után megkezdték a visszavonulást. Guyon tábornok látva az ellenség hátrálását, azonnal elhatározta, hogy csapataival követve az ellenséget három helyen átkel a Ferenc-csatornán. A cs. kir. csapatok időközben Verbászra vonultak vissza, ahol az ott lévő sáncok megszállásával igyekeztek védelmet kiépíteni, de a felvonuló magyar ütegek tüze, majd a gyalogság támadása ezt megakadályozta. A honvédzászlóaljak és a lovasság - tüzérségi fedezet mellett - ezután a hidakat igyekezett birtokba venni. Mivel a cs. kir. csapatoknak a csatornánál sem si620
