Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Csikány Tamás: Pétervárad, a Duna Gibraltárja
került védelembe átmenniük, így a hidak, ha rongálva is, de hamarosan a magyar csapatok kezére kerültek. A csatornán átkelve azonban Guyon leállította az üldözést. Jellacic csapatai ennek ellenére nagyobbrészt a Duna jobb partjára, illetve kisebb erők a Titeli-fennsíkra menekültek. Az ütközet után Szenttamás, Túrja és Földvár település a magyar csapatok birtokába került. Ezen a napon a Kmety- hadosztály is megindult és Kucurára, majd másnap Péterváradra vonult be. Ezzel a várat a Duna bal partja felől felmentették. A kishegyesi ütközet után Vetter a IV. hadtestet a titeli fennsík elfoglalására rendelte. A további teendők megbeszélésére ugyanakkor a hadszíntér parancsnoka július 17-én egy haditanácsot hívott össze Péterváradra, ahol hasonlóan korábbi rendeletéhez, fő célként a titeli fennsík elfoglalását határozták meg. Ennek az elhatározásnak a helyességét igazolta, hogy Vetter július 21-én a hadügyminisztériumtól is utasítást kapott: igyekezzen elfoglalni a fennsíkot, ha ez nem sikerül, a csapatok nagyobbik része vonuljon Szegedre. Mindezeknek megfelelően július 23-án a Guyon vezette IV. hadtest Mos- sorinnál megtámadta a fennsíkot, de eredményt nem tudott elérni. Ezután a miniszteri rendeletnek megfelelően a hadtest Szegedre vonult, a hadszíntéren csak a Kmety-hadosztály maradt hátra. Augusztus első napjaiban azonban ez is csatlakozott a magyar fősereghez. Pétérvárad tehát ismét magára maradt. Az 1849. augusztus 9-i temesvári osztrák győzelem s a magyar mozgó seregek többségének fegyverletétele után Haynau táborszernagy időszerűnek látta a zárolt várak elfoglalását is. Péterváradhoz Joseph Puffer ezredes dandárát irányította, amire azért is szükség volt, hiszen ezt a jelentős várat eddig tartósan és teljesen nem vették körül. Puffer augusztus 17-én érkezett Újvidékre és csapatainak szétbontakoz- tatásával egyidőben Escherich századost a vár parancsnokához, Kiss Pál tábornokhoz küldte. A százados Haynau levelét vitte a várba. A cs. kir. főparancsnok ismertette a kialakult helyzetet és felszólította a várparancsnokot, hogy kövesse Görgei és Damjanich példáját. Haynau ahhoz is hozzájárult, hogy amennyiben nem adnak hitelt a szavainak, úgy a várból egy küldöttség személyesen is meggyőződhet a dolgok állásáról. Kiss Haynau ez utóbbi ajánlatát elfogadta, és Tóth József alezredest, valamint Gabányi István századost Aradra küldte, hogy tájékozódjanak az események állásáról. A küldöttség elindulása után azonban megérkezett Görgei levele is, melyben közölte a fegyverletétel tényét és felszólította a várparancsnokokat a megadásra. Kiss tábornok e levél kézhezvétele után - még a küldöttség visszaérkezése előtt - összehívta a haditanácsot. Ezen a kibővített tanácskozáson részt vett minden tiszt, altiszt, illetve századonként két-két közlegény is. A várparancsnok ismertette Haynau és Görgei levelének tartalmát és kifejtette azon nézetét, miszerint az ellenállásnak nincs értelme, a várat feltétel nélkül „kegyelemre” fel kell adni. A legénység képviselői azonban nem fogadták el ezt az álláspontot. Nem hittek tisztjeiknek, ezért ők is küldöttséget kívántak küldeni azért, hogy meggyőződjenek a helyzet állásáról. A kialakult vitában e szándékukról nem is lehetett lebeszélni őket. így Kiss beleegyezett, hogy még azon a napon egy újabb küldöttség induljon el Aradra. A legénységi küldöttek elindulása után a haditanács továbbra is szinte 621
