Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / Különszám - Csikány Tamás - Hermann Róbert: Buda ostroma - egy historiográfiai vita tényei

A május 21-iki roham

Jó döntés volt-e az ostrom elhatározása? Véleményünk szerint igen. A fentiek között volt ugyanis egy olyan érv, amely mindennél jobban befolyásolta a döntést, s meghatározta a magyar fősereg cselekvési lehetó'ségeit: a két fél erőinek aránya. A tavaszi hadjárat folyamán a magyar fó'sereg részenként verte meg a cs. kir. fóerőket, s kényszerítette őket a Dunántúl és a Felvidék kiürítésére. Ám ezekkel a győzelmekkel mintegy egy helyre összpontosította az eddig egymástól több napi távolságra csatázó cs. kir. hadtesteket. A Bécs előterében összpontosított cs. kir. hadsereg május 1-jén - a Jellacic-hadtest nélkül - 75 633 főt számlált, s ebből ténylegesen is hadra fogható volt 54 443 fő. Ennek az igen jelentős hadseregnek 237 tábori lövege volt. Görgei erői Komárom felszabadítása előtt, a Pest környékén hátrahagyott csapatokat is ide számítva, 45 372 főt és 183 löveget számláltak. Ebben az adatban azonban még csak részben szerepelnek az igen véres április 19-i nagysallói, s egyáltalán nem találhatók meg az április 26-i komáromi csaták veszteségei. A bányavárosokba kikülönített erők miatt is le kell vonnunk további 2000 főt. A komáromi erődből elvileg ki lehetett vonni mintegy 5000 főt és néhány, lőszer híján lévő üteget, ez azonban még mindig nem egyenlíthette ki az ellenség erőfölényét. A komáromi csapatok többsége nem rendelkezett tényleges harctéri tapasztalatokkal, mert addig csak az erőd öles falai között szolgált. Ez pedig azt jelentette, hogy a magyar fél minden tartalék mozgósításával is

601