Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Csikány Tamás - Hermann Róbert: Buda ostroma - egy historiográfiai vita tényei
legfeljebb számban egyenlő erőket vonultathatott volna fel az újabb támadásnál. Ez azonban csak matematikai lehetőség volt, hiszen a budai várőrség és a Jellacic-hadtest miatt a magyar hadvezetés nem tehette meg, hogy minden mozdítható erejét a cs. kir. hadsereg üldözésére fordítsa. Buda osztrák birtoka miatt azonban számolnia kellett az utánpótlás már eddig is tapasztalható akadozásával. A közhiedelemmel ellentétben a cs. kir. hadsereg egyáltalán nem volt olyan rossz állapotban április végén, hogy üldözése gyors győzelmeket hozhatott volna. A legtöbb csapást szenvedett Jellacic-hadtest dél felé tartott. A második legtöbbször harcoló hadtest gróf Franz Schlik altábornagyé, minden ütközetben jól megállta a helyét. Döntő vereség egyedül Wohlgemuth altábornagy frissen szervezett hadtestét érte Nagysallónál. A többi csatában a cs. kir. hadtestek rendezetten hagyták el a harcteret. Sőt, április 26-án Komáromnál egy frissen összeszedett cs. kir. lovasdandár csaknem legázolta Klapka tábornok csapatait. A magyar hadvezetés a felderítési adatok alapján mintegy 40^45 000 főnyi ellenséges hadsereggel számolt Bécs előtt, s további 12 000 fővel Stájerországban. Egy 5-6000 főnyi hadosztály csatlakozását is várta. Kossuth szintén tisztában volt az ellenség fennmaradt erőfölényével. Ezért írta Görgeinek május 8-án, hogy Buda bevétele után csak akkor kell újabb támadást indítani, Jha legalább 50 000-et fordíthatunk magára ezen expedícióra”. Más kérdés, hogy mind Klapka, mind Kossuth már az ostrom elhatározásakor mindent megtettek annak érdekében: ha a döntés rossznak bizonyulna, ne őket terhelje a felelősség. Görgei Klapkát felkérte, hogy utazzon Debrecenbe, s ott vegye át helyetteseként a hadügyminiszteri tárcát. Klapka Budapesten áthaladva megszemlélte az erődöt, s három levélben is figyelmeztette Görgeit az ostrom várható nehézségeire. Ám arra is ügyelt, hogy Görgei ezeket csak akkor kapja meg, amikor hadseregével Buda alá ért. Kossuth pedig nagy derűlátással úgy vélte, hogy Aulich Lajos tábornok hadtestének egy része is elegendő lett volna a vár elfoglalására. E véleményét aztán szemrehányások kíséretében Görgeivel is közölte. A magyar fősereg - a VII. hadtest Komáromból Győrbe irányított két hadosztálya kivételével - május 4-én érkezett Buda alá. Itt hamar kiderült, hogy a vár védelmét alaposan megszervezték. A szükséges erődítési munkák elvégzésével jelentősen javult a vár ellenállóképessége, a védők elszántak a végsőkig való ellenállásra. A vár parancsnoka Heinrich Hentzi von Arthurm tábornok, négy (két-két határőr és sorezredi) gyalogzászlóaljjal, kevés lovassággal és kb. 90 löveggel rendelkezett. A várat három hadtest (I., II., III.) és a VII. hadtest Kmety-hadosztálya vette körül. Akb. 30 000 fős sereget 142 tábori löveg támogatta. Miután Görgei a megadásra felszólító levéllel nem ért el célt, megkezdte a vár lövetését. Kis űrméretű lövegei azonban csak kevés kárt tudtak okozni, a gyalogsági támadások pedig szintén sikertelenek voltak. Bebizonyosodott, hogy a vár bevételéhez rést kell törni a falon és ehhez a védművekre teljesen hatástalan tábori lövegek helyett ostromlövegekre van szükség. Görgei másnap parancsot küldött Guyon tábornoknak, hogy indítson ne- hézlövegeket Buda alá. A komáromi várparancsnok az április 26-i csatában zsákmányolt négy 24 és egy 18 fontos bronzágyú, valamint a vár készletébe 602
