Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Kedves Gyula: A lovasság szerepe Komárom védelmében az 1848-49-es szabadságharc alatt
Komárom ágyuztatása mészetes védelemmel látta el a Duna, a Kis-Duna és a Vág-Duna vízrendszere, s még ennél is fontosabb volt, hogy ezek a korabeli hadseregek által nem egykönnyen leküzdhető vízi akadályok három részre tagolták a tájat, ezzel együtt egy esetleges ostromló sereg állásait is (a Duna jobb partján fekvő dunántúli részre, a Csallóközre, illetve a Duna-balpart és a Vág-Duna között fekvő térségre). Ennek pedig akkor lehetett nagy jelentősége, ha az erődítményből kitörésre szánta el magát a várőrség. Egyenként verhette meg az ostromló sereg egymástól folyóvizekkel elválasztott részeit, hiszen a belső, rövidebb közlekedési vonalak birtokában sokkal gyorsabban, ráadásul rejtve csoportosíthatta át csapatait, s helyi erőfölényt tudott létrehozni még az együttes erejét tekintetbe véve nagyobb létszámú ostromlókkal szemben is. Ha egy támadó hadsereg Komáromig jutott, az itteni erődítmények miatt jelentős erőt kellett itt visszahagynia, mert ha nem akarta, hogy a várőrség kitörésének áldozatául essen, legkevesebb a várban lévő katonaság létszámát háromszorosan felülmúló seregtestet kellett a további támadásból elvonnia. Komárom tehát kitűnő helynek kínálkozott arra, hogy erődítményeivel nagy létszámú hadsereget kössön le. Az előbb elmondottak alapján megfelelő bázisnak bizonyult egy innen kiinduló ellentámadáshoz is. Természetesen ezeket a szerteágazó feladatokat nem láthatta el egy mégoly erős falakkal rendelkező, korszerűen kiépített vár sem. A csapatok befogadására, a hadsereg ellátásához 583
