Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Hermann Róbert: Gyulafehérvár ostroma
Részlet a nagyszebeni csatából Bem este 1/4 10-től folytatta a bombázást, amely egészen 11 óráig tartott. A jobbára tábori, tehát kiskaliberű lövegekkel végrehajtott támadás nem okozott különösebb károkat: a váró'rség csupán két sebesültet veszített. Másnap, április 3-án a váró'rség újabb kitörést intézett Marosportus felé, de amikor észlelték, hogy Poklos felől egy magyar hadoszlop elvágással fenyegeti őket, visszahúzódtak az erődbe. Ezen a napon az erőd alatt álló magyar csapatok jelentős része elvonult, s az őrség becslése szerint kb. négy zászlóalj, két század lovas és több löveg maradt az erődnél. Az április 4-én és 11-én végrehajtott kitörések sem jártak különösebb eredménnyel. A hónap hátralévő része az ostromlók és a várőrség kölcsönös ingerkedésével telt. Az erőd alatt álló magyar csapatok létszáma nem volt elég többre, mint a vár megfigyelésére, tábori lövegei csak a vártüzérség hatókörén belülről lőhettek volna - meglehetősen csekély eredménnyel - a falakat. Az őrség újabb és újabb kitörésekkel próbálkozott, de ezek legfeljebb arra voltak jók, hogy megerősítsék azt, amit a székesegyház tornyából amúgy is látni lehetett, ti. hogy az ostromlók létszáma nem emelkedett. Április 30-án megérkezett a marosportusi főhadiszállásra Stein Miksa ezredes, korábban a hadügyminisztérium táborkari osztályának vezetője. Kemény Farkas és Bem után ő is kísérletet tett a várőrségnél, de a megadási felszólításra ezúttal sem érkezett válasz. Stein kiváló szakember volt, de politikailag megbízhatatlannak tartották, ezért Kossuth a gyulafehérvári ostromsereg megszemlélésére küldte. Stein 1814-ben Bécsben született, apja cs. kir. altábornagy volt. A bécsi hadmérnöki akadémián tanult, 1848-ban cs. kir. főszázadosként és Pétervárad várerődítési 567
