Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / Különszám - Hermann Róbert: Gyulafehérvár ostroma
igazgatójaként került magyar szolgálatba. Bátor katona volt, részt vett Periasz 1848. szeptember 2-i bevételében is. Októbertől már honvéd őrnagy és a bánsági hadtest vezérkari fó'nöke volt, 1849 januárjától a hadügyminisztériumban dolgozott. Stein igen kritikus személyiség volt, ezért kollégái és alárendeltjei csak nehezen jöttek ki vele. Származása és cinikus stílusa miatt állandóan árulással gyanúsították, noha a fennmaradt dokumentumok egyáltalán nem igazolják ezt a vádat. 1849. május 1-jén Kossuthnak küldött jelentésében közölte, hogy az ostromsereg létszáma még a körülzárásra sem elégséges, a katonák rosszul vannak felruházva és fegyverezve. Mivel az érc- hegységi román fölkelést csak Gyulafehérvár bevétele után lehet felszámolni - az ország helyzete azonban nem engedi meg a hosszas ostromot -, a vár bevételéhez határozott intézkedésekre és főleg tüzérségre van szükség. Ezért Aradról nehézlövegeket és lőszert kért, hogy az erődöt bombázás révén késztethesse megadásra. Az érchegységi fölkelés és az erőd között fennálló érdekközösséggel természetesen a várban is tisztában voltak. Ezért August ezredes május 6-án az ostromlók vonalán keresztül a román fölkelők táborába küldte Albert Mun- zath határőrhadnagyot. Munzath feladata az volt, hogy a katonailag megszervezett fölkelőkkel kívülről nyugtalanítsa az ostromlókat, s igyekezzen élelmiszert juttatni az erődbe. A hadnagy éppen jókor érkezett a román fólkelők loan Axente-Sever prefekt vezette preszákai táborába. Ekkortájt folytak Abrudbányán a tárgyalások Kossuth küldötte, loan Drágos képviselő és a román fólkelők vezérei között, s ekkor került sor Hatvani Imre szabadcsapatvezér indokolatlan támadására Abrudbánya ellen. Munzath már május 7- én jelentette a várparancsnokságnak, hogy Abrudbányára 1000 magyar vonult be, s hogy ott Drágos, láncú, Dobra és Buteanu tanácskozást tartottak a románok meghódolása ügyében. Közölte azt is, hogy a felkelők élelmiszerben és lőszerben hiányt szenvednek, s kérte a várparancsnokságot, hogy igyekezzen azt eljuttatni a felkelőkhöz. Az abrudbányai magyar erők elűzése után Munzath és Axente Gyulafehérvár felé vették útjukat. A várban valóban élelmiszerhiány kezdett mutatkozni, le kellett szállítani a fejadagokat, s ami nagyobb problémát jelentett, a várban lévő és a városból rekvirált vágómarhákat sem tudták rendesen ellátni. A várőrség több alkalommal azért volt kénytelen kisebb vállalkozásokat végrehajtani, hogy azalatt a várból kirendelt kaszások levágják a sáncárkok környékén a füvet, vagy hogy ki lehessen hajtani legelni a marhákat. Amíg a jószágok legeltek és a legyeket hajtották, addig egy-két század a magyar gyalogságot igyekezett távol tartani. A várőrség előnyére szolgált, hogy a Stein által kért nehézlövegek csak valamikor május 15-én, illetve 24-én érkeztek meg az erőd alá, s Stein mindaddig várni akart az erőd bombázásával, amíg elegendő lőszert össze nem gyűjt hozzájuk. Márpedig addig a nagyobb lőtávolságú várlövegek a honvédgyalogság minden komolyabb támadását meg tudták hiúsítani. Május 17-én hajnalban Zalatna felől Munzath és Axente 800 román főikelővel áttörte a meglehetősen vékony magyar vonalat, s a vártüzérség lövegeinek oltalma alatt bejutott az erődbe. Itt négy századra osztották, lőfegyverrel látták el és feleskették őket, majd május 26-án egy kitörés során megpróbálták visszajuttatni őket a hegyekbe. A kitörés csak részleges sikert 568
